Elon Musk végre megmutatta

Tényleg elér a Marsig?

2016. október 04. - Indie Crawford
elon-musk-mars.jpg

A nagyközönség régóta várta már a beígért terveket Mars-utazás ügyben, a SpaceX-vezér pedig nem szokta ambíciózus elképzelések nélkül hagyni híveit, vagy úgy általában az emberiséget. Musk a múlt héten Mexikóban végre részletesen elénk tárta a Mars kolonizálásnak mikéntjére vonatkozó SpaceX-es elképzeléseket, legalábbis ami az oda- és visszajutást illeti, de Musk szerint amúgy is ez a kulcsa az egésznek, a többi majd jön magától. Illetve nem egészen magától, mint inkább tőlünk. Szerinte az emberi felfedező szellemnek és mérnöki géniusznak kell csupán utat törni a bolygóközi térben. Úgy néz ki, Musk komolyan a fejébe vette, hogy ő lesz az újkor vadnyugatának „vasútépítője”, akinek az a dolga, hogy elérhető áron biztosítsa a tömegek számára a Marshoz, vagy akár a Naprendszer más égitestjeihez való hozzáférést. A megközelítés ravasz, a tervek impozánsak.

elon-musk-mars-kolonizalas.png

Az ár leszorításának a kulcsa szerinte olyan dolgokban rejlik, mint a járművek teljes újrahasznosítása, a Föld körüli pályán való tankolás, a megfelelő üzemanyag kiválasztása, és annak előállítása a célállomáson is. A rendszer tervei nagy vonalakban adottak, sőt bizonyos elemeinek a tesztelése már folyamatban is van. A SpaceX az ISS rakományok és a különböző kereskedelmi műholdak szállításának jelenleg is folyó gyakorlatát is többek közt az olcsó bolygóközi utazáshoz szükséges technológiák kifejlesztésére és tesztelésére használja, sőt előadásában Musk kijelentette, hogy ő személyesen is pusztán csak azért halmoz föl vagyont, hogy a Mars kolonizálásának projektjébe ölhesse azt.

spacex-mars-utazas.jpg

No persze Musk nagy játékos, és ahogy erre ki is tért, célja mindenekelőtt az, hogy a Marsra való utazás lehetőségét, mint valódi, a tömegek számára, még a mi életünkben elérhető opciót tartsa a köztudatban, egyfajta öngerjesztő folyamat eredményeként juttatva minket a Vörös Bolygóra. A többek közt az űreszközöknek való célzatos névadásairól ismert milliárdos nem véletlenül keresztelné Aranyszívre az első Mars-hajót, Douglas Adams Galaxis Útikalauzának Végtelen Valószínűtlenség hajtotta űrjárművére utalva ezzel. Arról viszont, hogy az űrmágnás csupán a levegőbe beszél szó sincs, Musk valódi tétekkel játszik, íme hát a tervezet.

A jármű, amely egyszerre minimum 100 telepest és 350 tonnányi rakományt juttatna a Marsra, több részegységből áll. Van maga az űrhajó az emberekkel, létfenntartó rendszerekkel, ellátmánnyal, felszereléssel, valamint az odajutást biztosító 9 darab Raptor hajtóművel, méretes napelemekkel és a szükséges üzemanyaggal. A hőpajzsa, és a következő években tesztelendő retropropulzív hajtóművei lehetővé teszik a Marson való vertikális landolást. Ez rakétameghajtással való lassítást jelent a leszállás során, enélkül a technológia nélkül viszonylag korlátozott méretű dolgok felszínre juttatása képzelhető csak el, kifejlesztésével viszont az ígéretek szerint szinte bármit földre lehet majd tenni, szinte bárhol.

Ez lenne tehát az űrhajó, melybe Musk még mozit, éttermeket és egyéb földi jókat is ígért, jelezve, hogy valóban tömegtermékként képzeli el a Mars Expresst.

spacex-mars-its-urhajo.jpg
A Mars-hajó terve

A 450 tonnás szerkezetet egy masszív (értsd: a valaha épített legerősebb), 42(!) Raptor hajtóművel fölszerelt gyorsító rakéta hivatott Föld körüli pályára tenni, mely ezután visszaereszkedne a felszállóhelyre, ahol új rakományt kapna. Egy üzemanyaggal megtöltött teherhajó kerülne ezúttal a tetejére, amelyet szintén orbitális pályára helyezne. Itt ez a teherűrhajó randevúzna az eredetileg üzemanyag nélkül, de rakománnyal megrakodva felszálló Marsra készülő hajóval, majd áttöltené belé a naftát.

spacex-mars-its-kapacitas.jpg
A jármű többször olyan erős lenne, mint az eddigi rekorder, az Apolló missziókat hajtó Saturn V

Ez a kis logisztikai manőver azért fontos, mert így lehetne a leggazdaságosabban az űrbe juttatni az embereket, illetve azt a tonnányi egyéb felszerelést, ami egy Mars-utazáshoz szükséges. Ezután a megfelelő időzítéssel – kb. két évente egyszer – indulhatna is az űrhajó, vagy akár az űrhajók egész armadája kolonizálni. Musk egyszerre akár több száz hajóra gondol, úgy képzeli a dolgot, mint a Battlestar Galactica űrt átszelő flottáját, na persze, gondolom ellenséges Cylonok nélkül.

spacex-mars-its-misszio-terv.jpg
Felszáll, visszaszáll, úrjafelszáll, marsraszáll: pofonegyszerű az egész

A Marson való landolás után helyben előállított üzemanyaggal kellene újratölteni a hajót, amit a légköri szén-dioxidból és a jég formájában jelenlévő vízből kotyvasztana ki egy automata üzem. Ezután indulhatna is vissza a járat, és kezdődhetne elölről az egész, legalább addig, míg egymillió ember Marsot nem ér. Musk szerint kb. ennyi kell ugyanis egy önfenntartó civilizációhoz, vagyis ahhoz, hogy több-bolygós faj legyünk, ami jó eséllyel szintlépést jelentene egy pán-galaktikus szerepjátékban, de a Cosmic Encounter nevű társasjátékbanban legalábbis egy biztos lépést jelent a győzelem felé. Persze a játék ez esetben arra megy ki, hogy ha valami balul ütne ki itt a Földön – ami a tudósok szerint csak idő kérdése – az ne okozza az egész emberi faj vesztét.

spacex-mars-its-teljesitmeny-osszehasonlitas.jpg

És hogy mennyibe kerülne egy retúrjegy a Marsra? Musk szerint kb. 200-100 ezer dollárra lehetne leszorítható az ár, tehát kb. 50 millió forintból meg is lenne a helyünk.

Hát ez volna a Nagy Terv, néhány dolog persze még homályos, de vannak fejlesztések, melyek már most is javában zajlanak. Közülük is az egyik legalapvetőbb a Raptor hajtóművek korai szakaszban járó tesztelése. Ezek egyrészt lényegesen nagyobb teljesítményre lesznek képesek, mint a a SpaceX Falconjaiban jelenleg használt Merlinek, másrészt pedig metán alapú üzemanyagot fognak fogyasztani, ami azért nagyon előnyös, mert a légköri CO2 és vízjég segítségével előállítható a Marson.

spacex-raptor-hajtomu.jpg
A Raptor motor

A vertikális landolás és az újrahasznosítható rakétagyorsítók tesztelése öles léptekkel halad előre. A landolás terén egyre profibbá válik a SpaceX, de a visszahozott rakéták újbóli kilövése még várat magára. Az előadáson bemutatott eszközök nem művészi elképzelések, Musk állítása szerint konkrét tervek alapján lettek lemodellezve. Az űrhajó vázát képező lehetséges karbonszálas anyag már kiválasztotásra került, sőt egy hatalmas üzemanyagtartályát már meg is építettek belőle. A retropropulzív meghajtás kipróbálása is tervben van, a következő években kerülhet rá sor.

spacex-mars-its-uzemanyag-tank.jpg
Ez itt egy üzemanyagtartály prototípusa

A kb. három hónapig tartó út alatti sugárzásvédelmet Musk szerint nem kell túlmisztifikálni, egy esetleges napkitörés esetén az űrhajó hátát kell a Nap felé tartani és a víztározók köré kell gyűlni az utazóközönségnek, oszt jó napot! A létfenntartó rendszer sem került részletezésre, de 100 ember 3-3 hónapig való életben tartása egy zárt környezetben olyan dolognak hangzik, amely elég komoly mérnöki teljesítményét kíván meg.

Az sem világos, hogyan működne és érne célt a Marson az automata üzemanyaggyár, hogyan jutna vízjéghez, hogyan tudna emberi segítség nélkül üzemanyagot termelni és feltankolni vele egy űrhajót. És persze a Marson való élethez szükséges számtalan egyéb dolog előteremtése is óriási kérdőjel. Nem hogy 100, de egyetlen ember ellátáshoz is komoly felszerelés szükségeltetik, tekintettel az elég halálos Marsi klímára.

Musk szerint ezt már nem az ő dolga megálmodni, szerinte ha egy járatot tud biztosítani oda és vissza, az bőven elég lesz ahhoz, hogy az emberi leleményesség előteremtse a túléléshez szükséges további eszközöket is. Bár ez így elég homályosan hangzik, mégis nehéz vitába szállni a megközelítéssel.

spacex-mars-idovonal.jpg
Rohamtempó a Mars felé

Musk filozófiája érezhetően az, hogy egyszerre egy lépést tegyünk a cél felé, ezeket a lépéseket azonban következetesen vigyük végig és folyamatosan inspiráljuk az embereket a megoldások megtalálásra pusztán azzal, hogy a sikert, nem mint valami messzi absztrakciót, hanem, mint reálisan elérhető célt tárjuk eléjük.

Jelenleg a SpaceX dolgozóinak 5%-a foglalkozik a Mars tervvel és az abba ölendő dollármilliárdoknak is csak a töredéke van meg, de Musk állítja, a következő évek során, mikor a jelenlegi fejlesztések  a Falcon Heavy rakéta, a Dragon űrhajó embereket is szállítani képes változata, illetve az újrahasznosítás  beértek, a SpaceX az erőforrásait teljes gőzzel a Mars-utazás szolgálatába állítja, a pénz előteremtésére pedig egy lehetséges privát-civil partnerséget is kilátásba helyez. Az, hogy 2018-ban a NASA-val összedolgozva készülnek a Marsra indítani egy speciális Dragon kapszulát, mellyel többek közt a retropropulzív landolást tesztelnék, mindenesetre szintén azt vetíti előre, hogy a civil és a privát űrszektor együtt fogja Marsra tenni az emberiséget.

A tervek tehát kellően nagyra törőek és megnyerők. Musk cégvezetési stratégiája  mely nem csupán a profit maximalizálását tűzi zászlajára  pedig egyenesen egy újfajta vállalati mentalitást, ha nem egy újfajta kapitalizmust vetít előre. Az is biztos, hogy egy másik bolygóra való eljutást, soha nem felejt el az emberiség a már most is az egekben járó cégvezérnek.

Az előadás végén úgy tűnt azonban, hogy Musk nem viseli túl jól ha visszarántják a Földre. Az egyik résztvevő a nevadai sivatagban rendezett Burning Man fesztiválon szerzett negatív tapasztalataiból, a porból, szárazságból, vízhiányból kiindulva jutott el az emberi ürüléktől egy másik égitesten való megszabadulás problémájáig. Így adva hangot afölötti félelmeinek, hogy az egész Mars-misszió egy órási szarviharba torkollik a végén, ha csak Musk nem gondoskodik majd űrvécékről is.

elon-musk-tanc.jpg¡Ay, caramba! – a SpaceX kezdetei, jobbról a harmadik Musk

Úgy tűnk Musk nem jön igazán zavarba, bár szűkszavúan csak annyit válaszolt, hogy az energia kérdése a legégetőbb a Marson, így órási napelemekre és vélhetően nukleáris energiaforrásokra is szükség lesz idővel. Ám meglehet, hogy mégis magára vette némileg, hogy amíg ő rakéta meghajtással munkálkodik az emberi nem egy magasabb szintre emelésén, mások holmi salakanyagokkal dobálóznak akadékoskodnak közben, így az utolsó kérdést már meg sem várva búcsúzóra fogta, és visszalépett a kulisszák mögé.

spacex-its-europa.jpg
A rendszer az ígéret szerint a Marsnál távolabbra is embereket vihet: itt éppen a Jupiter egyik holdján, az Európán leszállva látható

A bejegyzés trackback címe:

http://indiecrawford.blog.hu/api/trackback/id/tr8711761811

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

J. McClane 2016.10.05. 13:15:12

Musk csak az utazást próbálja megoldani, a kolonizálást, és hogy mi fog történni ha odaérnek azt másra hagyja.

Indie Crawford · http://indiecrawford.blog.hu 2016.10.05. 13:30:23

@J. McClane: Köszi a kommentet, pontosan így van, igyekeztem kidomborítani ezt a bejegyzésben is. Nehéz vitába szállni az elképzelésével, hogy az az utazás kérdése megoldottá válik, akkor előbb utóbb valaki kifejleszti és a Marsra szállítja az életbenmaradáshoz szükséges rendszereket is.
(Pl.: index.hu/tudomany/2016/10/04/ilyen_onjaro_banyaszrobotok_turjak_majd_a_marsi_port/)

steery 2016.10.05. 16:55:37

A fő gond az, hogy a Marson vízjég főleg a sarkokon van, amiből vizet, levegőt meg üzemanyagot lehet csinálni. Viszont napenergia meg főleg az egyenlítőn van. Ezért vagy küldenünk kell egy atomerőművet is (tóriumosat, sok-sok üzemanyaggal) vagy kulcsfontosságú lenne az egyenlítői zónában találni 1-2 nagy vízlelőhelyet. Ehhez viszont mobil fúrótornyok kellenek emberi személyzettel vagy varázsvesszős emberek (amiről nem tudni, hogy működik egy másik bolygón).

További érdekes kérdés, hogy ki fog 50 millió Forintot fizetni azért, hogy egy veszélyes és talán halálos utazásra induljon az ismeretlenbe, lehetőleg fiatalon, egészségesen, miután kikerült a vacak iskolarendszerből és még kellően zöldfülű. Csak azért, hogy utána jó eséllyel élete végéig gürizhessen és küzdhessen az életéért egy veszélyes, sivár környezetben, ahol ha bajba kerül, nincs mentési lehetőség, csak magára és a társaira számíthat?

Ti nekivágnátok? Vagy megvárnátok, amíg beindul a projekt és már több ezer önkéntes kitaposta előttetek az utat? És mi lesz, ha mindenki a többiekre fog várni, hogy elkezdjék? Akkor megvárjuk, míg nagyon nagy baj lesz a Földön, ami rákényszerít minket az elindulásra? De akkor meg lehet, hogy már nem lesz esélyünk elindulni, pont a nagy baj miatt.

Indie Crawford · http://indiecrawford.blog.hu 2016.10.05. 22:02:53

@steery: Kim Stanley Robinson-t is hasonló kérdések foglalkoztatják a Vörös Mars trilógiában. Sok minden más mellett persze, de az általad feszegetett dolgokat is körüljárja.

Ott például robotokkal oldják meg a sarkokról való jégszállítást és magát a bányászatot is. Én is azt gondolom, hogy egyre több dolog válik majd automatizálhatóvá a jövőben.

Ezen kívül a könyv fikcionális telepesei, az első 100 ember, arról is vallanak, hogy mind hazudtak a pszichológiai teszten, hiszen eleve önellentmondás normális embereket keresni egy efféle útra.

A kitalált telepesek száma egyébként szépen egybevág Musk terveivel, mindenesetre a létező Vasember arra is kitért az előadásában, hogy az úrjahasznosítás miatt a hajók mindenképp vissza is térnek, tehát aki akar az bármikor hazatérhet. (Nem úgy, mint Kim Stanley kitalált telepesei)

Én is úgy gondolom, hogy aki egy ilyen kalandra vállalkozik, az pont azokat a veszélyeket, keresi melyeket említesz. Az ismeretlenbe vágyik, a saját és az emberiség végső határait tenné próbára, az ezzel járó lelkiállapot izgatja, esetleg az érintetlen földönkívüli táj szépsége vonzza, mert bár biztos, hogy az élet földi paradicsoma nem létezik a Marson, de ahogy a marsjárók küldte képekből is egyre inkább kitűnik, a mars felszíne nem akármilyen csodákat rejteget.

Ami azt illeti, én szívesen körbepillantanék a naprendszer legmagasabb csúcsánaka tetejéről, vagy fürkészném a légkörtől el nem homályosított tejutat az égen. Abban is biztos vagyok, hogy ha a technológia adott lesz, és elég biztonságosnak bizonyul, nem lesz hiány vállalkozó szellemű emberekből sem, látjuk, hogy jelentkezőkből már most sincsen hiány. (ha másra egyelőre nem is, ennek bizonyitására alkalmas volt a Mars One projekt) Az emberek nagy száma, a jelen társadalmi gondjai, az azokból való kiábrándultság, az új alapok ígérete, és végső soron az emberi felfedező szellem, mind azt súgják nekem, hogy nem a jelentkezők hiánya lesz a legnagyobb probléma amivel szembe kell nézzünk.

Ajánlanék még egy filmet az ügyben, ami egy másik, közelebbi nézőpontból, de hasonló kérdésekkel foglalkozik, szerintem érdemes megnézni, a címe Approaching the Unknown.

eMeL · http://emel.blog.hu/ 2016.10.16. 17:09:01

Szerintem az úrhajó Földről-Marsra téves út.
Ahogy a nagy tengerjáró hajók (amik nagyok és ezért hatékonyak) sem kikötőkbe mentek, amíg nem készült el annó a szükséges infrastruktura, hanem a part mellé álltak és kisebb hajókkal szállították a partról a hajóra az embereket és árukat, úgy itt s két lépcső kell a stabil és jól működő rendszerhez.
A Föld és a Mars körül is kell építeni egy-egy nagy űrállomást. Raktározás, személyzet, gyártó és szervíz kapacitás és üzemenyagkút feladatra.
A Földről kisebb részegységekben megy fel a nagy oda-vissza közlekedő úrhajó és az úrállomáson rakják össze. Ez nem sok száz kicsi, hanem egyetlen nagyon nagy hajó, hatalmas tároló és szállító kapacitással. Ha nem kell leszállni sem a Marson, sem a Földön, hanem csak az úrállomások között ingázik, akkor a méret és a súly egyáltalán nem probléma. A Marsról sok évig, esetleg néhány évtizedig még nem lehet visszajönni, de aztán ez már nem lesz gond. Amit lehet azt az úrben kell előállítani (pl. üzemanyag), az űrállomásokon. Mivel a földről felvinni dolgokat drága. A Marsról már olcsóbb, de jelenleg a visszatéréshez szükséges üzemanyagot is el kell juttatni előbb a Marsra! Hagy legyen nekik elég gond az ottani élet biztosítása, ne azonnal bányászni, üzemanyagot előállítani és iparosítani akarjunk. Az előörsöket a bázisról szokták ellátni és a dolguk csak az infrastruktura kiépítése a következő, nagyobb éés jobban felszerelt tömegeknek.
Szóval nagy szállító űrhajó az úrállomások között. Kisebb úrhajók a bolygók és az űrállomások közötti szállításokra. Ez a nyerő stratégia, ha lassabb is, de biztosabb, TCO alapon olcsóbb és hatékonyabb. Igaz akkor már nem Musk lenne az aki "egyszemélyben" a dicsőséget bezsebeli mert ez további apró lépésekre bontás, további specializálódás jelent... és több emberöltős lépésenkénti célba jutást.

eMeL · http://emel.blog.hu/ 2016.10.16. 17:41:12

@eMeL: Egy jó kis úrállomás jó lenne, transzport, raktár és szervíz állomásnak. Talán nem pusztulni kellene hagyni a nemzetközi úrállomást, hanem tovább fejleszteni :)

Ha már az űrlift nem jön össze műszaki okokból, talán tényleg meg kéne nézni, hogy egy mágneses gyorsítású ágyú képes-e pár kilós csomagokat olcsón fellőni. Mert a súlytalanságban már nem is olyan nagyon költséges összeszedni a csomagokat és az űrállomásra gyűjteni. És ez is csak az elején nagy költség, hogyha sok árút sikerült feljuttatni, kiépíteni egy komoly infrastruktúrát, akkor onnan már olcsó lesz a fenntartás.