Inkább múzeum, mint játék

Annak viszont nem rossz: Számítógépes Játék Múzeum, Berlin – Kritika

2016. december 13. - Indie Crawford

Úgy esett, hogy hű segítőmmel és társammal a bugok elleni harcban valamint a blog arculatának megteremtőjével, Design Lindával utunk Berlinbe vezetett. Utazásunk indokai pofátlanul mentesek voltak az informatikától, de a dolgok persze gyökeres fordulatot vettek, amint értesültem a Videojáték Múzeum Számítógépes Játék Múzeum létezéséről, melyet valami külünös oknál fogva errefelé Computerspiele Museum-nak hívnak. Azonnal aktivizáltam Lindát, aki történetesen a nagyvárosi tájékozódás fekete öves mestere, és órákon belül a jeles intézmény kapuja előtt álltunk.
super_mario.jpg

Hogy mit várok egy múzeumtól, amely a számítógépes játékok kvintesszenciáját akarja átadni, azok történetét kívánja elmesélni?

Nem is tudom, de valószínűleg túl sokat. Azt mindenesetre biztosan, hogy legyen egy szoba ahol a látogatók bekapcsolódhatnak egy soha véget nem értő LAN partyba, ahol mondjuk némi StarCraftozás, vagy Counter-Strike-ozás keretein belül élhetik újra, teszem azt a kamasz éveiket…

rambo_star_wars_flash_gordon.jpg
Kölyökidő

Talán túl magasra tettem a mércét (pedig pizzára gondolni se mertem), mert akármilyen esztétikusak és tartalmasak is voltak a tárlat bizonyos elemei, Design Lindával ellentétben engem nem tett maradéktalanul elégedetté az összkép. Jó szívvel ajánlom ezt a programot bárkinek, aki Berlinbe téved, és legalább minimális érdeklődést táplál a videojátékok iránt, de aki nagyobb spíler ennél, az inkább egy kezdő nehézségi fokon lezavart pályára számítson.

zelda.jpg
Link

A hívogató kapun belépve Ralph H. Baer, az első videojáték, az Odyssey megalkotója, valamint egy életnagyságú Link figura közé toppanunk a Zeldából, ami mindenesetre szívmelengető látványt nyújt. Innen több irányba is nekikezdhetünk, mi először is a szélesebben vett játék-fogalom történetébe nyerünk betekintést. Vannak itt középkori kártyák meg persze az első elektromos játékmasinák, majd az említett Odyssey egy-egy példánya is. A sarokban 4 régi CRT monitor játszik egy monoton Ki Nevet a Végén? játszmát. Ironikus, hogy láthatóan ez a társas sosem ér véget, és a régi PC-ktől is kár lenne várni a felcsendülő kacajt... Jegyzet magamnak: A végtelenített Ki Nevet a Végén? viszont potenciális kiváltó oka lehet a gépek lázadásának!

spacewar_1.jpg
Spacewar! - Az első digitális játék, ever

Két klasszikus konzol vezet minket tovább a modernebb játékok irányába. Az egyik egy gyönyörű zöld Computer Space konzol, ezek voltak az első játéktermi gépek, melyek azt a Spacewar! nevezetű játékot futtatták, melyek amúgy az első digitális videojátéknak szokás tekinteni. A Steve Russell által az MTI-nál '62-ben kifejlesztett játékról már én is megemlékeztem a blogon. A másik konzol egy szintén korai klasszikus, a Pong játéktermi változatát rejti.

computer_space.jpg
Computer Space konzol, egy igazi veterán

Oké, nem rossz, bár hozzányúlni ezekhez nem lehet, és az én figyelmemet már inkább a túlsó falon ízlésesen elhelyezett veterán játékkonzolok és népszerű mikroszámítógépek különböző generáció vonzzák. De aztán továbbmegyünk a kijelölt úton, ahol a tematika egy idő után a 80-as, 90-es évek játékaiba vált, egy afféle Hall of Fame emlékezik meg olyan klasszisokról, mint a Lemmings, a már említett Zelda, a Prince of Persia, vagy kicsit késsőbbről a Worms, a Popolous, a SimCity, és még sok másikról is, hogy végül a Diablo zárja a sort. A falon látható játékokból egy kis demot be is lehet tölteni egy kivetítőre, de játszani sajnos nem lehet velük. Látható itt még néhány ezoterikusabb virtuális valóság szerkezet, de ezek kipróbáláshoz a személyzet segítségét kell kérni, és az anyag többi része jobban is izgat minket ezen a ponton, mert úgy tűnik a tényleges kiállítás csak itt veszi kezdetét.

Pac Man játékzene album
Pac Man Fever!!!

A következő szekcióban ugyanis már ki is lehet próbálni az ott sorakozó játékszereket. Egy külön kialakított kis enteriőr a 70-es, 80-as évek tipikus nyugati játéktermeit idézi, ahol több jó kis arcade game-et is ki lehet próbálni, melyek közűl a legnépszerűbb mégis csak a kétszemélyes asztali Pac-Man. Design Lindát a továbbiakban nem is nagyon tudom kirángatni a gépek közül, de én azért továbbmerészkedek. Balra különböző számítógépes játékokhoz kapcsolódó technikákkal és koncepciókkal, illetve az azokhoz párosított játékokkal ismerkedhetünk – és kis próbálhatjuk őket! Ez a fal elég hosszan vezet körbe, és meglehetősen informatív is. Sok témába betekintést nyerhetünk a játékhangoktól a kamera-nézeteken át a játékfejlesztésig vagy az ipar helyzetéig, de a kétezres évek közepénél túli fejleményekre azért ne nagyon számítsunk.

asteroids.jpg
A nagyszerű Asteroids
gordon_freeman.jpg
Gordon Freemen, fejbogárral

Akad azonban itt valami a kétezres évekből, ami megdobogtatja azért a Black Mesa belső terein szocializálódott szíveket. Igen, egy életnagyságú Gordon Freeman báburól beszélek, HEV suit-tal, feszítővassal, sőt még egy órási headcrab-et is mellékeltek hozzá. (Ezek az izék az életben nagyobbnak tűnnek!) Ambivalens érzelmekkel tölt el az a koszlott hevenyészettség, ahogyan Mr. Freeman tengeti múzeumbéli napjait a sarokban.

Mellette újabb szekció nyílik, ami felüdülést jelent az egyre növekvő játék-rengetegben. Néhány szobányi belső tér került berendezésre ebben az eldugott részlegben, ami már-már megható módon idézi föl a 70-es, 80-as és 90-es évek egy-egy momentumát, a számítógép-fanatikus kamasz szemszögéből természetesen, sokszor a magyar szívekhez is közel álló (kelet-)német módra.

pong.jpg
Az elévülhetetlen Pong

Van Bud Spenceres MAD magazin, forrasztópáka, Flash Gordon kazetta és persze Comodore 64, Atari, a már említett Odyssey egy példánya és talán egy 286-os PC is. Szimpatikus továbbá, hogy be is lehet ülni letesztelni egy-egy darabot és megpróbáljni újra tininek érezni magunkat közben, már ha azok közé a szerencsétlenek közé tartozunk, akiknek már efféle pótszerekhez kell folyamodniuk ehhez.

bud_spencer_mad.jpg

Ez után végre van lehetőségem alaposabban szemügyre venni a falon kiállított különböző mikro-számítógépeket. Bár a kínálat nem kicsi, és akad is néhány impozáns és/vagy ikonikus darab, szomorúan konstatálom, hogy a szívemnek oly fontos Enterprise nem került bele a leltárba.

Csalódottságomban a kiállítás utolsó terme felé veszem az irányt, mely már a bejárathoz vezet vissza, és amely azzal kecsegtet, hogy valami kedves, régi játékba fojthatom bánatom. Itt ugyanis PC-ken lehet kipróbálni egy-két játék-klasszikust, de a figyelmemet persze egyből az Xbox-on és egy nagy projektoron futó No Man's Sky köti le, amit végre kipróbálhatok. No persze azonnal rá is kell ébredjek, hogy egy zárás közelébe hajló múzeumi óra nem a legalkalmasabb egy bolygók végtelen armadáját magában rejtő űrkaland megismerésére...

Végül odalépek egy, a StarCraftot bemutatni kívánó gép elé, de a pályán rajtam kívül nem tartózkodik más játékos, így tökéletesen céltalan lenne bármilyen parancs amit a magányos építő egységnek kiadnék. Valahogy semmi sem akar igazán összejönni nekem ezen a kiállításon, gondolom, és az értelmetlen és tét nélküli pusztítás fölött érzett öröm-pótlék félmosolyával saját épülete ellen fordítom az amúgy nem éppen harcra termett egységet...

indie_crawford.jpg
Kettőnk küzűl valamelyik Turing-negatív

Még egy gyors vizit az elmaradhatatlan ajándék-boltban, de a személyzet már jelzi, hogy itt a játék vége, mi pedig káprázó szemmel és hasogató fejjel pörgünk ki a Berlini estébe, azért ez a város kívül mégis csak tágasabb!

lemmings.jpg
Akár a maszületett lemmingek, érkeztünk a Berlini éjszakába vissza
Computerspiele Museum *
Indie Crawford * http://indiecrawford.blog.hu * * hu
3 / 5

A bejegyzés trackback címe:

http://indiecrawford.blog.hu/api/trackback/id/tr3112015949

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.