Igen, az első programozó nem csak, hogy nő volt, illetőleg hát ember, de nem is akármilyen ember volt, illetőleg hát nem is akármilyen nő.

Azért lehet ma fontos kiemelni ezt az amúgy nem túl lényeges körülményt, mert bár szerencsére az IT szektorban, ahogy más területeken is csökken a férfiak és a nők egymáshoz viszonyított számában és a fizetéseik terén is megmutatkozó egyenlőtlenség, azért akadnak szép számmal, akik gyakran felelős pozícióból is a diszkriminációt propagálják... (Érdemes beleolvasni a linkelt cikk alatti kommentfolyamba is.) Talán az ő épülésükre is szolgál ha megtudják, hogy minden szoftverfejlesztő ősanyja, Ada Lovelace bizony nem csupán gyermekeinek, de a választott hivatása által kijelölt utat követve az első számítógépes programnak is életet adott.

A költő, Lord Byron neve talán szélesebb körökben ismert, mint nem kevésbé tehetséges lányáé. Ada (eredetileg: Augusta) ugyanis George Gordon Byron báró és Anna Isabella Milbanke, Wentworth bárónőjének egyetlen törvényes gyermekeként látta meg a napvilágot 1815. december 10-én. A később ráragadt Ada nevet is apja eszelte ki, igaz nem sokkal születése után elváltak útjaik, és végül is csak halálukban egyesültek újra, Ada akaratához híven ugyanis apja mellé helyezték őt végső nyugalomra.

Byron, a tudtán kívül, egy programnyelvet is elkeresztelt egyben, bár ez a keresztapaság csak majd 200 év múlva realizálódott, és persze nem is az öreg romantikusnak, hanem az ifjabb matematikusnak szólt a tisztelet. Adát anyja már fiatal korától matematika tanulásra fogta, igaz nem minden hátsó szándék nélkül. Attól tartott ugyanis, hogy a romanticizmust nem csupán a művészet területén gyakorló atya kórosnak vélt elmeállapota közös gyermekükre is átöröklődhetett, és a matematikát az elme és egyszersmind az erkölcs pallérozásaként próbálta bevetni lánya “védelmében„. A kísérlet jól sült el, bár nem egészen abban az értelemben, mint amire Wentworth bárónője számított.

Ada ugyanis már igen fiatalon a matematikai géniusz jeleit mutatta, és végül egész, sajnálatosan rövid életét a tudománynak szentelte. Tudományos költészetként határozta meg azt, amit művelt, magát pedig analitikusként és a metafizikusként jelölte meg. Anyja vágyait nem sikerült ugyan makulátlanul teljesítenie, volt ugyanis, hogy egy egész vagyont kártyázott el a szerencsejátékokban való sikeresség matematikai formuláin dolgozva, mégis hamar népszerűségre tett szert a viktoriánus udvarban. Olyan alakokkal került kapcsolatba, mint Michael Faraday vagy éppen Charles Dickens.

A programozás (és a számítástechnika) története szempontjából azonban nem ők a legfontosabbak, hanem egy Charles Babbage nevű polihisztor, akit ma úgy ismerünk, mint az embert, akitől a programozható számítógép koncepciója származik.

Babbage az 1820-as években állt elő első ötletével bizonyos számítások automatizálására. Pontosabban egy táblázatok gyártására alkalmas gép tervével hozakodott elő, amely a mérnökök, tudósok, navigátorok munkáját volt hivatott megbízhatóbbá és gyorsabbá tenni. Babbage a kormánytól kapott támogatások segítségével évekig fejlesztette gépét a Difference Engine-t. S bár a hatalmasok elsősorban a végkifejletet, az emberi számítógépek sokasága nélkül, gazdaságosan előállítható táblázatok megvalósulását sürgették, addig Babbage magát a fejlesztést helyezte középpontba. Ennek következményeként a kormány egyre bizalmatlanabbá vált vele szemben, miközben Babbage az eredeti tervet elhagyva egy általánosabban használható modell felé mozdult. Ez az új modell az “Elemzőgép„ vagyis az Analytical Engine, a mai számítógépek ősatyja.

Az Elemzőgép tervezetében megtalálható volt a mai processzorok, grafikus chipek és egyéb alkatrészek legalapvetőbb számításokat végző tartozéka, az artimetrikai-logikai egység. Vezérelhető volt, képes volt értelmezni ciklusokat, valamint kondicionális elágazásokat, és volt beépített memóriája is. Alapvető koncepciójában nem sokban különbözött a modern komputerektől.

Persze a gépezetet nem egészen úgy kell elképzelni, mint akár a mai kompakt elektronikus kütyüket, vagy a hőskor termeket betöltő katód-csöves szörnyeit. Ez a masina egy hamisítatlan viktoriánus korabeli mechanikus gyönyörűség lett volna, méretében az előbb említett két véglet között, mely a programokat és az adatokat külön lyukkártyákon fogadja. A lyukkártya – minden fejlesztő-eszközök, szövegszerkesztők, hex editorok és integrált fejleszői környezetek büszke őse – karrierjét az ipari forradalom során elterjedt mechanikus szövőszékek “programjainak„ tárolójaként kezdte. Babbage innen emelte át őket masinája számára. A számítások végeredményét egy szintén Babbage által tervezett nyomtató, egy görberajzoló és egy csengő segítségével közölte volna a gép, ne kérdezzétek, hogy a csengő mire kelhetett, talán a iteráció(k) végét volt hivatott jelezni.

Sajnos indokolt a feltételes mód, mivel a gép a már említett költségvetési gondok miatt teljes egészében sosem épült meg.

Az hogy a gép csupán a tervezőasztalon létezett, nem akadályozta azonban meg Ada Lovelace-t abban, hogy hozzá való programokat gyártson. Ada még tizenévesen, matematikai tanulmányai miatt került kapcsolatba Babbage-el. Néhány évvel később 1842-ben egy olasz matematikus-mérnök, valmint későbbi olasz miniszterelnök, Luigi Federico Menabrea írt egy francia nyelvű leírást a szerkezetről, melyet egy évre rá Ada angolra fordított, és jegyzetekkel látott el. Ezek között a jegyzetek között található meg annak a vélhetően korábban keletkezett programnak a leírása, amit a legelső számítógépes programként tartunk ma számon. A kód úgynevezett Bernoulli-számok generálására hivatott, és kabalaként virtuálisan ott lóg minden mai programozó szobájának a falán.

Míg a legtöbben, még maga alkotójuk is csupán számítások automatizálásának eszközeként tekintettek e gépekre, Ada művészi hozzáállásának lenyomataként, holisztikusabb kérdéseket is feszegetett jegyzeteiben, egyénnek és társadalomnak a technológiával való viszonyáról, a számítógépekre, mint lehetséges kollaboratív eszközökre tekintve.

Ennek a 200 év távlatából is sugárzó személyiségnek a tiszteletére, valamint a nők tudományban és technológiában elért eredményeinek méltó megünneplésére nemzetközi nap is létezik ma már, érdemes utánajárni!