Eltelt némi idő, mióta utoljára űrkutatással és/vagy Mars-utazással kapcsolatban írtam, és persze történt azóta egy s más a témában, illetve fontos mérföldkövek tornyosulnak előttünk a következő hónapokban is. Kiemelnék hát néhány fejleményt, olyanokat, melyek döntően befolyásolhatják az emberi Marsraszállás mikéntjét és mikorját.

• A Súlyos Sólyom szárnyra kél

  A lista első két helyét is SpaceX-es ambíciók teszik ki, ami annak fényében érthető is, hogy Muskék vállalkozása az űriparban zajló paradigmaváltás szimbólumává vált, és persze nem is érdemtelenül történt mindez. A Falcon Heavy nem csak a vállalat, de a ma üzemben lévő rakéták legerősebbikének is ígérkezik egyben, legalábbis amíg a NASA saját fejlesztésű rendszere, az SLS, vagyis a Space Launch System meg nem érkezik. A űreszköz a SpaceX ma is üzemben lévő, kilövés után visszatérő és később újrahasznosítható – és mint ilyen forradalmi újítást jelentő – rakétájának, a Falcon 9-nek egy speciális variánsa lesz. A Heavy változatban három darab Falcon 9-es repül egymáshoz csatlakozva, ami tehát összesen 27 rakétahajtóművet jelent. A Star Wars-ból ismert Millenium Falcon után elkeresztelt rakéták sorba kapcsolása egyszerű koncepciónak hangzik, de a SpaceX csapatának alaposan meggyűlt vele a baja. A tervezettnél évekkel tovább nyúló fejlesztési fázis azonban, úgy tűnik, a végéhez közeledik: Musk nemrégiben idén novemberre tette a lehetséges első teszt-kilövés dátumát, igaz erre az első repülésre még ő maga sem jósolt semmi jót, úgy tűnik mindenesetre, hogy a projekt lassan célegyenesbe ér. És hogy miért fontos ez a Naprendszer kolonizálását illető terveink szempontjából?

  

  A Falcon Heavy az ígéretek szerint Hold-, sőt Mars-közelbe is képes lenne eljuttatni a tetején csücsülő Dragon kapszulát, benne olyanféle értékes rakománnyal, mint pl. szondák, kísérleti eszközök, landoló egységek, nyersanyag előállítására alkalmas felszerelés vagy éppen emberi személyzet. Önmagában sem lebecsülendő célkitűzések ezek, de ha hozzávesszük, hogy mindezt egy magánvállalat érné el, ráadásul a részben már bizonyított újrahasznosíthatóságot és árcsökkenést szem előtt tartva, akkor könnyen az űrkorszak egy dicsőséges új fejezetének a víziója kerülhet a lelki szemeink látókörébe. Persze azért várjuk ki a novembert, és lássuk csakugyan megvalósul-e végre a Falcon Heavy várva-várt első repülése, és ha igen, hogyan sikerül.

• A sárkánylovaglás sem lehet Targaryen orosz privilégium

  

  Egy másik SpaceX projekt, a NASA magánszektor irányába zajló pályázati rendszerének keretein belül készülő, emberi utasokat is szállítani képes Dragon űrkapszula, avagy a Dragon 2 került listám második helyére. A Boeing által fejlesztett Starliner, valamint a NASA saját fejlesztésű Orion kapszulája mellett, a Crew Dragon-ként is emlegetett SpaceX fejlesztés, fontos darabkáját jelenti az űrkirakósnak. Az űrsiklók nyugdíjazása óta, az Egyesült Államok nem képes saját jogon embert juttatni ugyanis az űrbe, rendre orosz Soyuz kapszulák, valamint a velük kompatibilis hordozórakéták bérlésére kényszerülnek az amerikaiak, például akkor, mikor az űrállomásra kéne nekik egy fuvar. Ezt, a számukra semmilyen szempontból nem előnyös helyzetet próbálják meg orvosolni, az általuk diktált trendek szerint, részben a magánszektorra támaszkodva.

  Több vállalat, köztük a SpaceX is rendszeresen szállít rakományt az űrállomásra, de az emberi szállítmányozás, érthető okokból, nagyobb körültekintést igényel, magáncégek eddig nem is kaptak lehetőséget ilyesmire az űrkutatás történetében, egészen napjainkig. A fejlesztések folynak, a Crew Dragon első teszt repülése jelenleg 2018 tavaszára van betervezve, persze még emberi személyzet nélkül.

  A Mars utazás szempontjából a kapszula vertikális landolását lehetővé tevő SuperDraco hajtóművei voltak érdekesek, egészen addig, míg Musk be nem jelentette, hogy jelenleg mégsem tervezik efféle le- és fölszállásra kapacitálni a rendszert. Ez nem jelenti persze azt, hogy a jövőben ne válhatna képessé erre a Dragon 2 (vagy 3?), de a következő évekre várt Red Dragon néven emlegetett variáns Marson való történelmi landolása elmaradni látszik. Igaz, közben Musk előállt egy komplett Mars-járat tervével, amely egy útja során százakat lenne képes a Vörös Bolygóra vinni...

  

  Egyelőre a Földön maradva, annyit mondhatunk, hogy a magánszektor által való emberi szállítmányozás, mindenképp új lehetőségeket hordoz magában, arról nem is beszélve, hogy a Falcon Heavy és a Dragon 2 projektek kipörgetése után a SpaceX teljes mellbedobással (és hasító bevételekkel) koncentrálhat a Mars-utazás sokszorosan deklarált céljára.

• Tigriskarmok tépnék az űrt

  

  Évek óta várható, hogy India és Kína egyenrangú szereplővé érik a döntően Amerika, Európa és Oroszország dominálta űrkutatásban. Kína, azon kívül, hogy világrekorder föld-űr kvantumkommunikációval került be nemrég a hírekbe, saját bejáratú űrállomásával is öles léptekkel halad előre, India pedig a Mars körüli pályára állított szonda, valamint a Holdra való sikeres, robotikus landolás után most egy nagy teljesítményű rakétával állt elő, tovább függetlenítve magát az űripar fentebb említett nagyjaitól. A Holdért és a Marsért folytatott felemás verseny és/vagy kooperáció tehát láthatóan újabb szereplőkkel bővül, ami jó hír lehet a Naprendszer kolonizálásának álmát dédelgető emberiség számára. Még nem látszanak persze a keretei egy lehetséges együttműködésnek, de a szereplők, és velük együtt az erőforrások egyre inkább körvonalazódnak.

• A mélyűr kapujában – írta és rendezte: a NASA

  Mindeközben a NASA, az állami támogatások ingatag talaján egyensúlyozva bár, de mégis meglehetős magabiztossággal halad előre. Miután az aszteroida-vontató misszió végül források nélkül maradt, és mivel a Hold amúgy is előkelő helyet foglal el az ügynökség távolabbra tekintő tervei között, új küldetéseket eszeltek ki a lassacskán beérő, új generációs SLS rakéta - Orion kapszula kombónak. Nem kevesebbet terveznek, mint egy új űrállomás létrehozását, méghozzá a Földtől távolabb, az úgynevezett ciszlunáris, avagy Hold-közeli térségben. Ez az időnként emberi személyzettel, időnként pedig anélkül operáló állomás egyrészt a Hold kutatásában vagy hasznosításában tehetne jó szolgálatot, ezenkívül pedig nem csupán fizikailag, de kutatási és fejlesztési értelemben is ugródeszkaként szolgálna a távolabbi célpontok felé.

  

  A Deep Space Gatewaynek keresztelt állomáson tartózkodva, a Földtől távolabbi mélyűrben, a Nemzetközi Űrállomáshoz képest már nehezebb körülményekkel kell megküzdenünk az életben maradáshoz, valamint a Földre való visszatérés sem olyan egyszerű. Kiváló teszt-terepet szolgálna tehát egy efféle állomás a jövőbeni kalandokhoz szükséges technológiák és protokollok kifejlesztéséhez.

  A NASA lépésről lépésre haladó hozzáállása a Hold-misszióknál bizonyított, a Föld körüli pályától való várva-várt elszakadás pedig minden bizonnyal új fejezetet nyit majd az űrhajózás, de talán az emberiség történetében is.

• „Jó napot kívánok, Indie Crawford névre szeretnék kérni egy teher-taxit a Holdra, a Kepler-kráter lábához... Igen, Holdat mondtam, miért, az feláras?”

  Nem csak a NASA gondol újra fontos célállomásként a Holdra, úgy tűnik, eljött az idő, hogy a különböző magán és állami szervek elég erőforrással és akarattal rendelkezzenek a Föld kistestvérében rejlő potenciál kiaknázásához. A Hold egy újabb területen bizonyíthatja jelentőségét a földi élet alakulásában, hiszen a nehezebben elérhető célpontokhoz képest – mint amilyenek a Naprendszer bolygói – a Hold szinte karnyújtásnyira van (elég méretes karnyújtás, az igaz), így ideális terep az ember szárnypróbálgatásaihoz az űrben.

  

  A lassan beérő Google Lunar X Prize keretein belül sikerekre arató Moon Express nevű cég jelentkezett nemrég egy moduláris landoló egységgel, amellyel ígéreteik szerint felszerelést juttatnának igény szerint a Holdra. Ezen kívül az állami ügynökségek közül Kínának és Indiának is fontos célpontja a Hold, melynek kiaknázásában a NASA által tervezett űrállomás is kulcsszerepet játszhat, de semmi kétség, hogy a magánszektor is minden erejével azon lesz, hogy hozzáférést nyerjen a Holdon található nyersanyagokhoz.

  Ezek a nyersanyagok már eleve az űrben találhatóak egy viszonylag csekély gravitációs kút mélyén, így hát kulcsszerepet játszhatnak az olcsó, így fenntartható és kifizetődő űrbéli jelenlét megvalósításában, valamint persze maguknak a kitermelésükhöz és felhasználásukhoz szükséges technológiáknak a kifejlesztésében is. Nem csoda, hogy mindenki a Holdra pályázik tehát, és az is egyre világosabb, hogy ragyogó szomszédunk meghódítása jelentheti jegyünket a Mars, valamint egyéb, távolabbi célpontok felé is.