Hol
Ha már kiválasztottuk a konkrét típust vagy típusokat (lásd lejjebb), akkor értelemszerűen azokra érdemes keresni, de ha még némi kapaszkodóra lenne szükségünk a kínálatot illetően, akkor érdemes meg- és felkeresni néhány, használt laptopokat kínáló weboldalt, illetve online kereskedelmi portált. Igen, használtat mondtam, de közben már a refurbished szóval jelölt kategóriára gondoltam. Ez általában olyan, 1-2 évvel korábbi modelleket takar, melyektől a cégek flotta-szinten megválnak, hogy aztán a szakavatott kezek bevizsgálva, megtisztítva, hibás alkatrészeiket cserélve, nyomott áron adják tovább őket nekünk, mezei felhasználóknak power-usereknek.

Ezek a készülékek a céges laptopok gyors cserélődéséből fakadóan relatíve kevés használton esnek át. Ezen, valamint a bevizsgálás tényén túl azonban még egy okból kifolyólag is jellemzően megbízható gépekről van szó: rendeltetésükhöz hivatottan ezek ugyanis többnyire úgynevezett business-, más néven üzleti-kategóriás modellek. Szemben a consumer-, azaz fogyasztói-kategóriával, ezek a gyártók csúcsgépeit jelentik, legalábbis ami a megbízhatóságot, tartósságot, ergonómiát illeti. Általában a teljesítményük is kielégítő, ha masszív multi-taskingról, tehát egyidejű böngészésről, irodai-feladatokról, vagy némi multimédia-lejátszásról van szó. Ez a legtöbb otthoni/munkahelyi felhasználónak – a tőlem tanácsot kérők 90%-ának, valamint saját magamnak is – tökéletesen kielégítő és megbízható megoldást jelent, ami adott esetben még tuningolható is, ha többre lenne szükség.
Szóval első tanácsom: vegyetek használtat refurbished-et bátran, főleg ha az adott gyártó bussiness-kategóriás modelljéről van szó, esetleg még némi garanciát is adnak rá, jobb helyeken 6 hónapot szoktak. Nem csak olcsóbb, fenntarthatóbb, de nagy valószínűség szerint minden szempontból jobb is, mint a hasonló büdzséből vásárolt új.
Mennyiért
A már említett otthoni-irodai használat és felújított gépek esetén, 2017-ben, a cikk írásakor nagyjából a 80-140 ezer forintos skálát érdemes megcélozni, esetleg számolva később további 10-50 ezer forint bővítési költséggel. Természetesen, ha az adott készülék már tartalmaz extrákat, akkor az ára és a bővítési költségek ezek szerint alakulnak egymással fordított arányban. Ilyen extrák lehetnek a bőséges rendszer-memória, avagy RAM megléte, gyors vagy éppen nagy méretű tárhely, tehát SSD meghajtó, vagy több száz (500+) gigabájtos sima HDD, illetve fontos áralakító tényezők lehetnek még a videokártya típusa, illetve a készülék mérete: a kisebb sokszor drágább. Ezek a fentebb kijelölt költség-sávból akár ki is szoríthatják az adott gép árát, viszont nem is feltétlenül van rájuk szüksége az átlagos felhasználónak.

Milyet
Jöjjenek akkor a paraméterek és a betűszavak, amiket mindenki úgy szeret!
Processzor
A rendszermag jellemzően Intel szokott lenni, ők a piacvezetők, persze ez némileg ízlés dolga is. Hogyha örök vetélytársuk, az AMD lapkájával lenne szerelve a szimpatikus gép, semmi gond, de azért érdemes elolvasni egy-két értékelést az adott modellről. Az Intel jelenleg korszerű, általános felhasználású szériái az i3, az i5 és az i7 jelölésekkel futnak, ebből érdemes az utóbbi kettőre menni, valamint 3. generációsnál régebbi modellt már nem nagyon ajánlatos venni.

Ha némi böngészésen, videózáson és irodai munkán túl nagyobb, vagy párhuzamosan több számításigényű feladatra szánjuk a gépet, mint pl. kép-, videó- vagy zene-szerkesztés, masszív adatbázis-kezelés, fájl-feldolgozás vagy éppen 78 db böngésző-tab egyszerre való megnyitása, illetve természetesen a játékok, akkor válasszuk az i7-es modellt.
Hogy hányadik generációról van szó, az a sorozatszámából is kiderül, de külön jelölni is szokták. Jelenleg a 7. generációnál tart egyébként a család, de a 3. generáció óta inkább energia-takarékossági és persze egyéb optimalizálási lépések történtek, ez persze a hőkibocsátásra komoly hatással lehet, de másra kevésbé, amennyire tudom. (A kommentelők meg majd úgy is szétszednek, ha tévedek, nagyon helyesen).
A processzor a legmeghatározóbb jellemzője a gépünknek, a legtöbb modern laptopban nem is cserélhető, így hát érdemes először is ez alapján szűrni.
Memória
4 giga RAM-mal már el lehet lenni, 8-cal pedig már egészen vidám az élet. Ennél több rendszermemóriára komolyabb tartalom-előállításnál, vagy párhuzamos feladatok tucatjainál lehet szükségünk. Ez a paraméter azonban szinte minden laptopban bővíthető, sőt ha tuningolni szeretnénk kicsit a gépet, vehetünk némileg gyorsabb RAM-ot is, ezt a memória chipek esetén a CAS latency jelzi, melyből a kevesebb a jobb. (Ne lepődjünk meg azonban azon, hogy ahogy a memóriák frekvenciája nő, úgy nő ez a bizonyos késleltetés is. Először válasszunk az architektúrához való frekvenciájú lapkát, majd keressük meg belőle a legkisebb késleltetésűt.)

Míg a több RAM jó ötlet lehet, a kisebb késleltetésű RAM-tól ne várjunk azért csodát. Figyeljünk oda, hogy a gépünk specifikációjában megjelölt típust válasszuk, és lehetőleg két darab ugyan olyan lapkát használjunk, mert így párhuzamos módban, optimálisabban fognak tudni működni.
Adattárolás
Alapvetően kétféle tárhellyel találkozhatunk, a régebbi, merevlemezként vagy HDD néven emlegetett eszközök ugyanazért az árért nagyobb kapacitást kínálnak, míg az újabb SSD-nek hívott adattárolók fukarabbak gigabájtok terén, viszont nagyságrendekkel gyorsabb hozzáférést tesznek lehetővé azokhoz. Mivel ez utóbbiak nem tartalmaznak mozgó alkatrészeket sem, csendesebbek, hűvösebbek és kevésbé sérülékenyek is elődjeiknél.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha csak nem akarjuk töménytelen mennyiségű képpel, videóval, zenével, játékkal és egyéb helyigényes adattal teletömni a gépet, ellenben fontos nekünk a kényelmes, gyors és megbízható működés, akkor érdemes egy 128/256/512 gigás SSD-re gyúrni. Ha nem ilyennel szerelnék a kinézett laptopot, cserélhető alkatrészről lévén szó 20-30 ezer forint fejében később is válthatunk.

A helyigényes adatok külső vincseszteren való tárolása sem rossz ötlet (főleg ha a kinézett gép 3. generációs USB porttal is rendelkezik, ami 2017-ben erősen javallott), de léteznek más megoldások is, egy második, vagy akár egy harmadik meghajtó közvetlenül a gépbe építésére is. Régebbi gépeknél a CD-meghajtó lecserélése szokott szóba jönni. Sok, főleg üzleti-kategóriás géphez kapható ehhez szükséges beépítő keret, azaz „caddy”. Ebbe beszerelhetünk egy másik laptop-meghajtót, majd az egész adaptert a mára elavulttá váló CD helyére építhetjük be. Elég elterjedt megoldás egy gyors SSD alapú rendszermeghajtó mellé egy második, lassabb, de bőséges helyet biztosítható hagyományos HDD beépítése. Az újabb laptopok többnyire rendelkeznek egyéb bővítési lehetőségekkel is: a WAN, vagyis a mobil hálózati kártya helyére is illeszthetünk erre a célra alkalmas SSD meghajtót, illetve a legújabb szabvány az NVMe már eleve ilyen kisméretű (PCIe) bővítő helyeket feltételez, melyek segítségével több lapka-méretű, de villámgyors meghajtó is csatlakoztatható a rendszerre.

Az SSD-k nyújtotta potenciális sebességnövekedést a korábbi csatlakoztatási szabvány, a SATA még nem is tudta teljes egészében kihasználni, de még így is lehengerlő a különbség a rendszer sebességét, a bootolást, és az általános válaszidőt illetően a HDD-khez képest.
Grafika
A videokártyák témáját meghallva a multimédiás tartalom előállításával és természetesen a számítógépes játékok űzésével foglalatoskodók vélhetően jobban hegyezik a fülüket, és jó okkal teszik. A PC-kel ellentétben a laptopokban a videokártya nem cserélhető tartozék, mint többnyire a RAM vagy az adattárolók. Az otthoni/irodai, illetve komoly grafikai teljesítményt nem igénylő felhasználási területekre szánt darabokat általában 1 darab, úgynevezett integrált, a processzorral egybeépített, a rendszer-memóriát saját céljaira is igénybe vevő videokártyával szerelik. A komoly grafikai teljesítmény alatt itt elsősorban 3D-grafikát, tehát tervezést, animálást, szimulációt, játékokat és hasonlót értek, de persze egyszerűbb grafikai munkáknál is meggondolandó egy erősebb kártya, habár ott ez nem feltétlenül alapkövetelmény. A videók lejátszása, vagy az internetezés túlnyomó része most még nem tartozik ide, sőt a játékok nagyja is jellemzően elfut egy újabb processzor integrált grafikai megoldásán is, igaz, szerényebb grafikai beállítások mellett.
A másik, teljesítmény szempontjából erősebb opció a dedikált videokártya. Az alaplapon ilyenkor egy erre a célra fejlesztett chip is helyet kap, saját videomemóriával, így az nem fogja a rendszer RAM-ot igénybe venni. Business laptopok esetében előfordulhat, de nem túl jellemző, hogy ezzel szerelnék a gépet, mivel ez az alkalmazási területet nemigen igényli a kiemelkedő grafikát, viszont azon túl, hogy ezek a megoldások drágábbak, többet is fogyasztanak, illetve extra hőt is termelnek, ami ilyen kis helyre összezsúfolt alkatrészek esetében nem kívánatos, és nem is túl kényelmes, akár instabillá is teheti a rendszert. Ha akad is dedikált videokártyás megoldás, nem valószínű, hogy az valóban erős, az integrált opciónál lényegesen többet nyújtó chipet jelentsen.

Nagyobb grafikai teljesítmény igénye esetén érdemes más kategóriáknak utána nézni, erre a célra akadnak multimédiás és gamer-laptopok, munkaállomások, illetve megfizethetőbb áron: asztali gépek. A multimédiás jelző sokszor – de nem mindig – gyatra minőségű, fogyasztói termékeket jelöl, a munkaállomás általában már jobban hangzik, a játékgépek pedig jellemzően kiemelkedő teljesítményt nyújtanak, viszont az árskála csúcsát is jelentik és nem is a hordozhatóság a legfőbb szempont náluk.
A maximális teljesítményre szánt gépekre jellemző lehet továbbá az i7-es mellett az Intel Xeon processzorára épülő architektúra, a még több RAM, a modern Thunderbolt 3 más néven USB C port, valamint a NVMe protokollt használó m.2-es SSD csatlakozó. Tervezési feladatokra szánt gépeknél persze már a kijelző mérete sem mindegy, lásd alább.
A méret kérdés
A méret kérdése a preferenciánkon és az alkalmazási területen múlik (igen, tudom #TWSS), de akad még egy fontos tényező: a hő. Mobil eszközről és emellett általában otthoni felhasználásról lévén szó, én a kisebb, könnyebb, ezért tehát hordozhatóbb, és talán szerethetőbb készülékek mellett tettem le a voksom, de nem kell azért túlzásba esni. A nagyobb méret ugyanis jobb hűtést, sok esetben flexibilisebb, cserélhetőbb konfigurációt és esetenként nagyobb teljesítményt is jelenthet. Alapvetően a 14 és a 15 colos méretek között van a vízválasztó vonal.
A 15 colos monitorral szerelt laptopok többnyire teljes, a numerikus gombokat is tartalmazó billentyűzettel bírnak, továbbá a multimédiás vagy játékos felhasználásra szánt modellek rendre ilyenek. A 14 colos és az alatti laptopok az üzleti élet igáslovai, kompaktak, és általában masszívak, ergonómiailag is kívánatosak. A 13 col körül már az úgynevezett UltraBook kategória felé haladunk, ezek a vékony, ultra-könnyű kis gépek tetszetősek, és persze akadnak remek konstrukciók köztük, de én például még kicsivel efölött maradva találtam meg azt a kompromisszumot, amellyel elégedett vagyok. Persze én régi vágású kockaként szeretem ha a technika is kocka alakú és még érezni a súlyát is, no és persze nem kell kifizetni rá egy kisebb vagyont!

A kisebb kijelző esetén a sorozatok és filmek már sokszor inkább külső monitoron pörögnek, de dolgozni 14 colon véleményem szerint még kényelmesen lehet, az üzleti kategória nyújtotta masszív felépítést, jó fogást, kellemes tapintást pedig számomra nem tudná ellenpontozni egy dedikált videokártya, vagy egy kicsivel nagyobb kijelző, a gyakorlatilag szükségtelen numerikus billentyűzetről nem is beszélve, igaz nekem nem is igényel ilyesmit a munkám.
Ami a kijelző típusát illeti, lassacskán érdemes figyelni az úgynevezett IPS panellel szerelt típusokat, ezek jobb képminőséget és szélesebb betekintési szöget tesznek lehetővé.
Egyebek
Az ördög a részletekben van. Ha van pár modell, amely tetszik, azonnal lássunk neki egy-két kritika elolvasásának, rögtön könnyebb lesz elhelyezni azokat a termékpalettán, és a saját igényeinkhez is közelebb kerülünk, valamint kidomborodnak olyan dolgok is, amelyekre nem is gondoltunk, de fontosak lehetnek. Ilyen például a klaviatúra és az egér kiemelkedő volta vagy éppen használhatatlansága, egy csatlakozó port hiánya, az akkumulátor rövid üzemideje, a gyatra kijelző vagy az adott sorozat egyéb hibája.
Az is lehet, hogy addig ismeretlen, de hasznos funkciókkal, vagy lehetőségekkel szembesülünk majd, mondjuk, hogy extra akkumulátort tehetünk a CD-meghajtó helyére, vagy, hogy a modell egy másik verziója jobb vételnek bizonyul, teszem azt a nagyobb képernyőfelbontás miatt. Itt derülhet ki továbbá az is, hogy a hangszórók mennyire képesek meghaladni a kategóriából eredő korlátokat. Ez filmnézésnél, alkalmi zenehallgatásnál jelenthet nagy pluszt. Ekkor tájékozódhatunk abban a kiemelkedően fontos ügyben is, hogy mennyi hőt és zajt bocsájt ki az adott modell a használat során.
Végezetül érdemes rákeresni, ha további kérdésünk akad, átrágni magunkat egy-két fórumon, és megkérdezni a szakértőt, hogy ne érjenek kellemetlen meglepetések a vásárlás után. Ha tehetjük, garanciális terméket vegyünk, ez manapság szerencsére a felújított gépeknél sem megy ritkaság számba!
