
A nagyközönség régóta várta már a beígért terveket Mars-utazás ügyben, a SpaceX-vezér pedig nem szokta ambíciózus elképzelések nélkül hagyni híveit, vagy úgy általában az emberiséget. Musk a múlt héten Mexikóban végre részletesen elénk tárta a Mars kolonizálásnak mikéntjére vonatkozó SpaceX-es elképzeléseket, legalábbis ami az oda- és visszajutást illeti, de Musk szerint amúgy is ez a kulcsa az egésznek, a többi majd jön magától. Illetve nem egészen magától, mint inkább tőlünk. Szerinte az emberi felfedező szellemnek és mérnöki géniusznak kell csupán utat törni a bolygóközi térben. Úgy néz ki, Musk komolyan a fejébe vette, hogy ő lesz az újkor vadnyugatának „vasútépítője”, akinek az a dolga, hogy elérhető áron biztosítsa a tömegek számára a Marshoz, vagy akár a Naprendszer más égitestjeihez való hozzáférést. A megközelítés ravasz, a tervek impozánsak.

Az ár leszorításának a kulcsa szerinte olyan dolgokban rejlik, mint a járművek teljes újrahasznosítása, a Föld körüli pályán való tankolás, a megfelelő üzemanyag kiválasztása, és annak előállítása a célállomáson is. A rendszer tervei nagy vonalakban adottak, sőt bizonyos elemeinek a tesztelése már folyamatban is van. A SpaceX az ISS rakományok és a különböző kereskedelmi műholdak szállításának jelenleg is folyó gyakorlatát is többek közt az olcsó bolygóközi utazáshoz szükséges technológiák kifejlesztésére és tesztelésére használja, sőt előadásában Musk kijelentette, hogy ő személyesen is pusztán csak azért halmoz föl vagyont, hogy a Mars kolonizálásának projektjébe ölhesse azt.

No persze Musk nagy játékos, és ahogy erre ki is tért, célja mindenekelőtt az, hogy a Marsra való utazás lehetőségét, mint valódi, a tömegek számára, még a mi életünkben elérhető opciót tartsa a köztudatban, egyfajta öngerjesztő folyamat eredményeként juttatva minket a Vörös Bolygóra. A többek közt az űreszközöknek való célzatos névadásairól ismert milliárdos nem véletlenül keresztelné Aranyszívre az első Mars-hajót, Douglas Adams Galaxis Útikalauzának Végtelen Valószínűtlenség hajtotta űrjárművére utalva ezzel. Arról viszont, hogy az űrmágnás csupán a levegőbe beszél szó sincs, Musk valódi tétekkel játszik, íme hát a tervezet.
A jármű, amely egyszerre minimum 100 telepest és 350 tonnányi rakományt juttatna a Marsra, több részegységből áll. Van maga az űrhajó az emberekkel, létfenntartó rendszerekkel, ellátmánnyal, felszereléssel, valamint az odajutást biztosító 9 darab Raptor hajtóművel, méretes napelemekkel és a szükséges üzemanyaggal. A hőpajzsa, és a következő években tesztelendő retropropulzív hajtóművei lehetővé teszik a Marson való vertikális landolást. Ez rakétameghajtással való lassítást jelent a leszállás során, enélkül a technológia nélkül viszonylag korlátozott méretű dolgok felszínre juttatása képzelhető csak el, kifejlesztésével viszont az ígéretek szerint szinte bármit földre lehet majd tenni, szinte bárhol.
Ez lenne tehát az űrhajó, melybe Musk még mozit, éttermeket és egyéb földi jókat is ígért, jelezve, hogy valóban tömegtermékként képzeli el a Mars Expresst.

A 450 tonnás szerkezetet egy masszív (értsd: a valaha épített legerősebb), 42(!) Raptor hajtóművel fölszerelt gyorsító rakéta hivatott Föld körüli pályára tenni, mely ezután visszaereszkedne a felszállóhelyre, ahol új rakományt kapna. Egy üzemanyaggal megtöltött teherhajó kerülne ezúttal a tetejére, amelyet szintén orbitális pályára helyezne. Itt ez a teherűrhajó randevúzna az eredetileg üzemanyag nélkül, de rakománnyal megrakodva felszálló Marsra készülő hajóval, majd áttöltené belé a naftát.

Ez a kis logisztikai manőver azért fontos, mert így lehetne a leggazdaságosabban az űrbe juttatni az embereket, illetve azt a tonnányi egyéb felszerelést, ami egy Mars-utazáshoz szükséges. Ezután a megfelelő időzítéssel – kb. két évente egyszer – indulhatna is az űrhajó, vagy akár az űrhajók egész armadája kolonizálni. Musk egyszerre akár több száz hajóra gondol, úgy képzeli a dolgot, mint a Battlestar Galactica űrt átszelő flottáját, na persze, gondolom ellenséges Cylonok nélkül.

A Marson való landolás után helyben előállított üzemanyaggal kellene újratölteni a hajót, amit a légköri szén-dioxidból és a jég formájában jelenlévő vízből kotyvasztana ki egy automata üzem. Ezután indulhatna is vissza a járat, és kezdődhetne elölről az egész, legalább addig, míg egymillió ember Marsot nem ér. Musk szerint kb. ennyi kell ugyanis egy önfenntartó civilizációhoz, vagyis ahhoz, hogy több-bolygós faj legyünk, ami jó eséllyel szintlépést jelentene egy pán-galaktikus szerepjátékban, de a Cosmic Encounter nevű társasjátékbanban legalábbis egy biztos lépést jelent a győzelem felé. Persze a játék ez esetben arra megy ki, hogy ha valami balul ütne ki itt a Földön – ami a tudósok szerint csak idő kérdése – az ne okozza az egész emberi faj vesztét.

És hogy mennyibe kerülne egy retúrjegy a Marsra? Musk szerint kb. 200-100 ezer dollárra lehetne leszorítható az ár, tehát kb. 50 millió forintból meg is lenne a helyünk.
Hát ez volna a Nagy Terv, néhány dolog persze még homályos, de vannak fejlesztések, melyek már most is javában zajlanak. Közülük is az egyik legalapvetőbb a Raptor hajtóművek korai szakaszban járó tesztelése. Ezek egyrészt lényegesen nagyobb teljesítményre lesznek képesek, mint a a SpaceX Falconjaiban jelenleg használt Merlinek, másrészt pedig metán alapú üzemanyagot fognak fogyasztani, ami azért nagyon előnyös, mert a légköri CO2 és vízjég segítségével előállítható a Marson.

A vertikális landolás és az újrahasznosítható rakétagyorsítók tesztelése öles léptekkel halad előre. A landolás terén egyre profibbá válik a SpaceX, de a visszahozott rakéták újbóli kilövése még várat magára. Az előadáson bemutatott eszközök nem művészi elképzelések, Musk állítása szerint konkrét tervek alapján lettek lemodellezve. Az űrhajó vázát képező lehetséges karbonszálas anyag már kiválasztotásra került, sőt egy hatalmas üzemanyagtartályát már meg is építettek belőle. A retropropulzív meghajtás kipróbálása is tervben van, a következő években kerülhet rá sor.

A kb. három hónapig tartó út alatti sugárzásvédelmet Musk szerint nem kell túlmisztifikálni, egy esetleges napkitörés esetén az űrhajó hátát kell a Nap felé tartani és a víztározók köré kell gyűlni az utazóközönségnek, oszt jó napot! A létfenntartó rendszer sem került részletezésre, de 100 ember 3-3 hónapig való életben tartása egy zárt környezetben olyan dolognak hangzik, amely elég komoly mérnöki teljesítményét kíván meg.
Az sem világos, hogyan működne és érne célt a Marson az automata üzemanyaggyár, hogyan jutna vízjéghez, hogyan tudna emberi segítség nélkül üzemanyagot termelni és feltankolni vele egy űrhajót. És persze a Marson való élethez szükséges számtalan egyéb dolog előteremtése is óriási kérdőjel. Nem hogy 100, de egyetlen ember ellátáshoz is komoly felszerelés szükségeltetik, tekintettel az elég halálos Marsi klímára.
Musk szerint ezt már nem az ő dolga megálmodni, szerinte ha egy járatot tud biztosítani oda és vissza, az bőven elég lesz ahhoz, hogy az emberi leleményesség előteremtse a túléléshez szükséges további eszközöket is. Bár ez így elég homályosan hangzik, mégis nehéz vitába szállni a megközelítéssel.

Musk filozófiája érezhetően az, hogy egyszerre egy lépést tegyünk a cél felé, ezeket a lépéseket azonban következetesen vigyük végig és folyamatosan inspiráljuk az embereket a megoldások megtalálásra pusztán azzal, hogy a sikert, nem mint valami messzi absztrakciót, hanem, mint reálisan elérhető célt tárjuk eléjük.
Jelenleg a SpaceX dolgozóinak 5%-a foglalkozik a Mars tervvel és az abba ölendő dollármilliárdoknak is csak a töredéke van meg, de Musk állítja, a következő évek során, mikor a jelenlegi fejlesztések – a Falcon Heavy rakéta, a Dragon űrhajó embereket is szállítani képes változata, illetve az újrahasznosítás – beértek, a SpaceX az erőforrásait teljes gőzzel a Mars-utazás szolgálatába állítja, a pénz előteremtésére pedig egy lehetséges privát-civil partnerséget is kilátásba helyez. Az, hogy 2018-ban a NASA-val összedolgozva készülnek a Marsra indítani egy speciális Dragon kapszulát, mellyel többek közt a retropropulzív landolást tesztelnék, mindenesetre szintén azt vetíti előre, hogy a civil és a privát űrszektor együtt fogja Marsra tenni az emberiséget.
A tervek tehát kellően nagyra törőek és megnyerők. Musk cégvezetési stratégiája – mely nem csupán a profit maximalizálását tűzi zászlajára – pedig egyenesen egy újfajta vállalati mentalitást, ha nem egy újfajta kapitalizmust vetít előre. Az is biztos, hogy egy másik bolygóra való eljutást, soha nem felejt el az emberiség a már most is az egekben járó cégvezérnek.
Az előadás végén úgy tűnt azonban, hogy Musk nem viseli túl jól ha visszarántják a Földre. Az egyik résztvevő a nevadai sivatagban rendezett Burning Man fesztiválon szerzett negatív tapasztalataiból, a porból, szárazságból, vízhiányból kiindulva jutott el az emberi ürüléktől egy másik égitesten való megszabadulás problémájáig. Így adva hangot afölötti félelmeinek, hogy az egész Mars-misszió egy órási szarviharba torkollik a végén, ha csak Musk nem gondoskodik majd űrvécékről is.

Úgy tűnk Musk nem jön igazán zavarba, bár szűkszavúan csak annyit válaszolt, hogy az energia kérdése a legégetőbb a Marson, így órási napelemekre és vélhetően nukleáris energiaforrásokra is szükség lesz idővel. Ám meglehet, hogy mégis magára vette némileg, hogy amíg ő rakéta meghajtással munkálkodik az emberi nem egy magasabb szintre emelésén, mások holmi salakanyagokkal dobálóznak akadékoskodnak közben, így az utolsó kérdést már meg sem várva búcsúzóra fogta, és visszalépett a kulisszák mögé.
