Azzal kapcsolatban, hogy hogyan jutottam a kriptobányászattól a gilisztakomposztáláson keresztül ahhoz az internet ökológiai hatásai miatt aggódó webfejlesztőhöz, aki ma vagyok, tudom, még tartozom egy poszttal, és hogy a WC-s játékkal most akkor végül is mi van, hát az is megér egy misét, először azonban azokról a mocskos kis bájtokról kellene váltanunk pár szót...

Az úgy volt, hogy Linda a diplomamunkáját az IT szektor környezeti hatásainak szentelve, egy interaktív kampányt készített a téma megismerésére. Hogy hány fölösleges e-mail kell egy bolygó romba döntéséhez, vagy hogy a rendes évenkénti új iPhone hogyan tart országokat rabszolgaságban, ilyenek. Kit érdekel, mondhatnánk, sőt mondjuk is, de úgy tűnik, egyre nehezebb szőnyeg alá söpörni a gazdasági-politikai rendszereink problematikáját, hogy tudniillik hajlamos szétfeszíteni, felszámolni a saját kereteit, azaz az ökoszisztémát. Ami meglepő lehet, hogy a permanens technológiai forradalommal kevert macskás mém-tenger, a világinternet úgymond, nem hogy egyenes vonalon mutat kifele a válságból, hanem éppen hogy az éllovasa ennek a fenntarthatatlan és önpusztító iramnak, amelyet az emberiség diktál.

Tina Törvény és a Falcon Heavy nem bírnak magukkal! Szerencsére. Míg utóbbi a légkör illetva a technológia határait készül szétfeszíteni, Tina barátnénk blogunk tátongó csendjével jár el hasonló módon, beszámolandó a várható fejleményekről... Savior of the Universe!

Ha azt hittétek volna, hogy pont a jó öreg Indie Crawford fog kimaradni a kripto-őrületből, és nem pakolja tele a szobát ventilátorokkal, kábelekkel és bikaerős videokártyákkal, hát nem is tévedhettetek volna nagyobbat. Bányanapló következik, első kézből, csak erős idegzetűeknek!

A programozási paradigmák, a szoftverfejlesztés misztikus tanai közé tartoznak. Akár a mágia különböző formái, ezek is más-más megközelítéseit jelentik a számítógépek kódolásának. Bár elég jól dokumentált, komoly irodalommal bíró fogalmakról van szó, pontos definíciókról mégsem beszélhetünk, ahogy teljes elkülönülésük, vagy precíz hierarchiába való rendezésük is álom csupán. Mégis, ahogy a fantázia-világok mágusai, úgy a programozóból mérnökké váló tanoncok sem kerülhetik meg a programnyelvek mögött megbúvó, már-már a filozófia, de legalábbis a matematika húrjait pengető különböző aspektusok tanulmányozását. Lehet ugyan valaki élelmes tűzvarázsló webfejlesztő, mindenre elszánt boszorkánymester rendszergazda, vagy netán etikus paplovag hacker, csak a mélyebb tanok megértésével válhat valaki teljes értékű játékossá, esetleg mesterré a szoftverfejlesztésben.

Nem túlzok, ha hazánk egy, a számítástechnikán túlmutató kultúrkincseként írom le a korszakot, melyről a független filmes, Matusik Szilárd legújabb alkotása megemlékezik. A Vakondok sorozat negyedik, Végigjátszás alcímet viselő tagja nem csak, hogy méltó a szintén fontos, és izgalmas témákkal foglalkozó előző részekhez, de bátran nevezhetjük a legkiforrottabbnak is mind közül. Nem filmkritikát szeretnék azonban írni, helyette röviden vázolnám a filmben kibontott, a számítógép-ipar, a játékok, valamint a magyar történelem kataklizmáinak találkozásából következő eseményeket.

Női programozó princípium sorozatom trilógiává magasztosul a következőkben, hiszen Grace Hopper ellentengernagy, vagy ahogy emlegetni szokták, Amazing Grace* természetesen nem maradhat ki egy ilyen szériából.

[A teljes, eredeti tartalom és az extrák megtekintéséhez kattints ide]

Úgy esett, hogy hű segítőmmel és társammal a bugok elleni harcban valamint a blog arculatának megteremtőjével, Design Lindával utunk Berlinbe vezetett. Utazásunk indokai pofátlanul mentesek voltak az informatikától, de a dolgok persze gyökeres fordulatot vettek, amint értesültem a Videojáték Múzeum Számítógépes Játék Múzeum létezéséről, melyet valami külünös oknál fogva errefelé Computerspiele Museum-nak hívnak. Azonnal aktivizáltam Lindát, aki történetesen a nagyvárosi tájékozódás fekete öves mestere, és órákon belül a jeles intézmény kapuja előtt álltunk.

Az ezoterikus programnyelveken már túl vagyunk, ezúttal pedig egy valamivel praktikusabb válogatással állok elétek. Magyar és nemzetközi programozó fórumokon egyaránt visszatérő kérdés, hogy melyik programozási nyelvvel érdemes a szoftverfejlesztés rögös útjára lépni. Szeretnék bemutatni néhányat a legnépszerűbb, legelterjedtebb programnyelvek közül, kiemelt figyelmet fordítva olyan szempontoknak, melyek különösen vonzóvá tehetnek egy adott nyelvet a kezdők számára. Próbálom meglelni a gyakorlati alkalmazhatóság és az eredményes tanulás optimumát a programkód előállításának tudományterületén művészeti ágán.

A nagyközönség régóta várta már a beígért terveket Mars-utazás ügyben, a SpaceX-vezér pedig nem szokta ambíciózus elképzelések nélkül hagyni híveit, vagy úgy általában az emberiséget. Musk a múlt héten Mexikóban végre részletesen elénk tárta a Mars kolonizálásnak mikéntjére vonatkozó SpaceX-es elképzeléseket, legalábbis ami az oda- és visszajutást illeti, de Musk szerint amúgy is ez a kulcsa az egésznek, a többi majd jön magától. Illetve nem egészen magától, mint inkább tőlünk. Szerinte az emberi felfedező szellemnek és mérnöki géniusznak kell csupán utat törni a bolygóközi térben. Úgy néz ki, Musk komolyan a fejébe vette, hogy ő lesz az újkor vadnyugatának „vasútépítője”, akinek az a dolga, hogy elérhető áron biztosítsa a tömegek számára a Marshoz, vagy akár a Naprendszer más égitestjeihez való hozzáférést. A megközelítés ravasz, a tervek impozánsak.

A '80-as, '90-es években született generációk, bár nagyra törő céloktól eltelve és komoly múltbéli eredményekből merítkezve tekinthettek föl a csillagokra a világűr emberek általi meghódításáról álmodva, mégis egy ideig úgy tűnt, az exponenciális fejlődés csupán ígéret marad. A science-fictionök és a lelkes tudósok kánonja szirénénekké változott, azt gondoltuk nem hogy nekünk, de a gyerekeinek, sőt talán az unokáinknak sem adatik majd meg a Földünkön kívül létező világok közelebbről való megismerése. Holdraszállás, Nemzetközi Űrállomás, műholdak armadái, űrszondák tucatjai ide vagy oda, mégis az volt az érzésünk, hogy ami az emberi űrutazást illeti, egy helyben toporgunk, vagy legalábbis orbitális pályán keringünk. Azonban egy új generáció, egy újfajta hozzáállás, és persze a tudományos-technológiai fejlődés sokszor csöndes, de rendíthetetlenül zajló munkája úgy látszik, mégis olyan kritikus tömeggé álltak össze, amely kibillenthet minket e holtpontról.