Ha azt hittétek volna, hogy pont a jó öreg Indie Crawford fog kimaradni a kripto-őrületből, és nem pakolja tele a szobát ventilátorokkal, kábelekkel és bikaerős videokártyákkal, hát nem is tévedhettetek volna nagyobbat. Bányanapló következik, első kézből, csak erős idegzetűeknek!

Szóval későn, de azért kapcsoltam, és már csak afféle mérnök-szenvedélyből is, ha szabad, de elkezdtem beleásni magam a kriptovaluta bányászatra alkalmas eszközök világába, és egy egész univerzum tárult ki előttem. Egy mesevilág, telis-tele impozáns, játékos hardverrel, bányagép építési- és túlhajtási útmutatókkal, és persze a különböző kriptofajták egzotikus választékával. Először éppen a bányászni kívánt valutát kellett kiválasztanom, hiszen nem a nyereghez kívántam venni a lovat, hanem épp fordítva.

Miért nem Bitcoint bányászok?

A Bitcoin, amire ugyebár mindenki asszociál a téma kapcsán, csupán a jéghegy csúcsa. A kriptopénzek császára sokak számára nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nem tudott igazán decentralizálttá válni, lévén komoly befektetői körök avagy Bitcoin-bálnák kezében összpontosul a valuta jelentette vagyon jelentős része, akik így elég könnyen tudják befolyásolni annak árfolyamát.

Az én távolságtartásomnak a Bitcoinnal szemben azonban ennél prózaibb oka volt. Bitcoint bányászni ugyanis csak nagy tételben és célhardver segítségével éri meg. Éppen a népszerűségéből és az elsőségéből fakadóan a rendelkezésre álló készletek egyre fogyatkoznak, a kriptopénzek önszabályozó természetének köszönhetően a bányászat nehézségi foka viszont ezáltal egyre magasabbá válik. Igaz tehát, hogy az árfolyam az egeket verdesi, de hozzájutni is nehéz, ráadásul a titkosítási algoritmus, amit használ, alkalmassá teszi a Bitcoint úgynevezett ASIC-ek gyártására. Ez a betűszó egy kifejezetten az adott algoritmust használó valuta bányászatára tervezett áramkört takar, mely sokkal jobb teljesítménnyel oldja meg az ehhez szükséges számításokat, mint egy videokártyákkal kitömött asztali gép. Ez önmagában persze nem lett volna akadály, de mint fentebb említettem, én amúgy is perverz örömömet lelem a számítógép szerelésben.

Sebaj, léteznek más valuták is, többek közt olyanok, melyek elméletben rezisztensek a célhardver gyártásával szemben, vagy egyszerűen csak még nem érkezett meg hozzájuk ilyen eszköz, ugyanakkor még bőven rendelkeznek kibányászni való tartalékokkal, és a bányászati nehézség sem túlzottan magas. Meglehet, sokkal szerényebb áron adják-veszik ezeket, de az általuk képviselt technológia miatt mégis nagy jövőt jósolnak többüknek, és ne feledjük annak idején a Bitcoin sem ért még egy centet sem. Feltörekvő bányászként tehát másfajta „ércek” után néztem.

Kriptovalutát, de melyiket?

Itt van például a Dogecoin... Such valuta, so kripto!

Már az elején nyilvánvalóvá vált, hogy az Ethereumot nem téveszthetem szem elől. Egyrészt nincs, és elvileg nem is lesz rá célhardver (bár PoS-ra való váltás igen!), másrészt technológiailag, főleg egy programozó számára izgalmas rendszerről van szó, lévén nem pusztán egy elektromos fizetőeszközről, de egy elosztott, globális applikációs platformról is beszélünk, amit sokan már most az új internetként aposztrofálnak. Ráadásul elég nagy neveket képviselő cégek is a projekt mögött állnak, úgyhogy a Bitcoin után a második legnagyobb kriptovalutáról van szó. Ugyanakkor a BTC-vel elentétben az ETH még csak néhány éve került forgalomba, tehát még érdemesnek találtam beszállni a buliba akár közép vagy hosszú távon is, és elsődleges célomat, a hardver árának a visszatermelését is az Ether-bányászattal véltem biztosíthatónak.

Akadt még jó pár érme a listámon, de miután a fő prioritás körvonalazódott, áttérhettem végre a hardver kiválasztására. Többféle algoritmusra is épülnek érmék, és célhardver hiányában a legtöbbet videokártyákkal érdemes bányászni. Egyrészt a videokártya chipje, a GPU, eleve ugyanazon számítási feladatok ismétlődő elvégzésére van optimalizálva, ellentétben a számítógépek főprocesszorával, mely sokrétűbb feladatokat is képes ellátni, de cserébe kevésbé hatékony a hash algoritmusok végtelenül ismétlődő futtatásában. Egy asztali gépbe továbbá rendre egyetlen processzort lehet beletuszkolni, míg videokariból akár még 6-ot 13-at is! Ez a fajta felhasználás nem volt jellemző az asztali gépekre a kriptovaluták előtt, tehát némileg kísérleti terepről, a határok feszegetéséről van szó, így néhány dologra jobban oda kell figyelni.

Engedjétek hozzám a gamereket… vagy legalább a videokártyáikat!

A GPU, főleg ha elég bika ahhoz, hogy jelentős teljesítménnyel oldja meg a bányászást, áramot zabál, sokat. Ezen kívül hőt termel, abból se keveset. Ezek a játékra szánt, erős kártyák rendre saját ventilátorral vannak szerelve, amelyek további wattokat vonnak el, nem is beszélve arról, hogy ha 5-6 ilyen kártyát egymás mellé pakolsz, és járatod őket non-stop, akkor ezek a ventilátorok nem feltétlenül oldják meg a túlmelegedés problematikáját, hiszen a kártyák között kavarog csupán az azokból kiáramló forró levegő. 2-3 jól elhelyezett nagyobb ventilátor, esetleg egy zártabb légcsatornával megtoldva már szépen kirántja a forró levegőt a kártyák közül, és a túloldalról frisset behúzva már használható hőmérsékleten tartja azokat. És persze emeli tovább a fogyasztást, valamint olyan zajt csinál, mintha egy vadászgépben ülnél... A bányászgép alapja tehát egy tápegység, amely bírni fogja mindezt és az igénybevételt is – továbbá egy pénztárca, amely bírni fogja a villanyszámlát, amíg termőre nem fordul a vállalkozás. 1000 watt alá nem érdemes menni, ami a tápot illeti, sőt, tapasztalataim szerint inkább efölött érdemes keresgélni, ne kövessétek el azt a hibát amit sokan, hogy alábecsülitek a rig áramfogyasztását.

Apropó videokártyák: közhely számba megy manapság, hogy bányászok és gémerek egyaránt a régen normálisnak mondható ár 3-4 szereséért jutnak csak hozzá a karikhoz, köszönhetően a kriptobányászat jelentette kereslet növekedésnek. És mivel egy darab kártyánál nem is igen érdemes megállni, alaposan a zsebünkbe kell nyúljunk, és jó pár órát eltölthetünk különböző online kereskedő platformokon, mire a masina összeáll. Az AMD és az Nvidia karijai közül is akadnak népszerű típusok, melyek a lehető legkisebb fogyasztás mellett a legnagyobb hashrate-et hozzák, illetve némi túlhajtással és undervoltolással ez az arány fejleszthető is. Én végül többféle AMD kártyával járatom jelenleg a riget, de igazából érdemes egy típusnál maradni az egyszerűség kedvéért, a hashrate és a túlhajtás szempontjából azonban érdemes odafigyelni milyen gyártmányú memóriával van szerelve a kari.

Szükségünk lesz továbbá egy alaplapra, amely rendelkezik 5-6 PCIe csatlakozó hellyel. Mivel ezek a nagydarab kártyák amúgy sem férnének el egymás mellett ilyen kevés helyen, némi trükkhöz folyamodunk. A kártyákat kiemelve az alaplap fölé jobb szellőzést is biztosíthatunk nekik, de ehhez egy-egy spéci kábel-lapka kombóra is szükségünk lesz kártyánként, melyekkel a PCIe konnektorokhoz köthetjük a karikat. A kártyák alaphelyzetben áramot is kapnak az alaplapi csatlakozókon keresztül, így ezek az úgynevezett riser kábelek és lapkák rendre a táphoz is csatlakoztathatóak, ilyenkor egyébként powered risernek hívják őket és az adatjelen kívül árammal is ellátják az adott videokártyát. Hozzávéve ehhez, hogy a legtöbb nagy teljesítményű kártya a ventik és egyebek miatt még egy plusz áramforrást is igényel a tápról, szép kis kábeldzsungelt kapunk majd a végén.

Én befektettem még egy elég drága, zárt gépházra is, ami három nagy ventivel szerelve, ősztől-tavaszig legalábbis elég jól megoldani látszik a hűtést, és nem utolsósorban a macsekok is nehezebben férnek hozzá a kényes részekhez...

A kártyákat folyamatosan vásároltam meg hónapról-hónapra, és tanulságos volt látni, hogy a nagy áramfogyasztású típusokon nem tudok annyit nyerni hash-erőben, mint amennyit wattban elvesztek, így ma már a szelídebb lapkákra utazom. A fogyasztást és a túlhajtást belőni elég trükkös volt, jópár fórumon át kellett rágnom magamat, és persze más típusú kártyák más beállításokat igényelnek. Általában a kártyák BIOS-ának a modolására is szükség volt ahhoz, hogy a legjobb teljesítmény/fogyasztás arányt belőjem, és néha a driverekkel is ügyeskedni kellett.

Volt még egy extra köröm a pendrive-ról való bootolással, és bár valószínűleg megoldható lett volna, de végül egy kis SSD vinyóról fut a jelenlegi rendszer. (Nem minden pendrive muzsikál ugyanis jól ha operációs rendszert kell futtatni róla, persze jó lett volna ennek még a vásárlás előtt utána nézni ugye...)

Mindet akarom!

Aztán szép lassan beindult az Ether-bányászat sőt, mivel Claymore-ék bányász szoftvere van olyan intelligens, hogy némi apanázs fejében az Ether-mellett még néhány fajta valuta közül egynek a bányászását is jelentős teljesítménycsökkenés nélkül lehetővé teszi, hát a Decred nevű kriptopénzt is termőre fogtam. (Egyelőre Pascal, Sia és Decred szerepel a lehetőségek között, és némi évődés után nekem ez utóbbira esett a választásom.)

Saját készítésű kis bányagépemet még egy extra funkcióval szerettem volna szerelni... Említettem, hogy a legtöbb valutát ma már vagy céleszköz segítségével vagy videokártyákkal érdemes bányászni. Régebben azonban, illetve bizonyos algoritmusok esetében még ma is, a CPU, azaz a rendszer fő processzora is használható teljesítménnyel fogható hadba, főleg ha némileg erősebb, mint egy, pusztán a videokártyákra támaszkodó gépbe szánt modell. Ha a valuta még viszonylag friss és könnyen bányászható, és persze ha reménykedünk a jövőbeni áremelkedésben, akkor gondoltam, érdemes kicsit többet költeni a processzorra is, ha már úgy is egész nap dolgozik a gép. Be is szereztem egy használt i7-est, és eleve ezzel, meg egy hozzá való (világítós!) ventivel szereltem össze művemet. Először Monerot bányásztam a procin, aminek az algoritmusa ezt elvileg ésszerű teljesítménnyel teszi lehetővé, gyakorlatilag viszont a Monero annyira népszerű és drága, hogy csak minimális jövedelemkiegészítésre lett volna alkalmas a dolog, így végül váltottam. Az azonos algoritmusra épülő, de jóval újabb és nem utolsó sorban az alvilág irányába kevésbé, a mobil felhasználók felé viszont fokozottan célzott Electroneum nevű érmét bányássza jelenleg a proci.

Hát így lettem bányásszá. Ha kérdésetek, észrevételetek van, mint mindig, most is örömmel veszem a kommenteket, és persze esedezem a Facebook lájkokért, hátha lesz még Facebook holnap is!