Azzal kapcsolatban, hogy hogyan jutottam a kriptobányászattól a gilisztakomposztáláson keresztül ahhoz az internet ökológiai hatásai miatt aggódó webfejlesztőhöz, aki ma vagyok, tudom, még tartozom egy poszttal, és hogy a WC-s játékkal most akkor végül is mi van, hát az is megér egy misét, először azonban azokról a mocskos kis bájtokról kellene váltanunk pár szót...

Az úgy volt, hogy Linda a diplomamunkáját az IT szektor környezeti hatásainak szentelve, egy interaktív kampányt készített a téma megismerésére. Hogy hány fölösleges e-mail kell egy bolygó romba döntéséhez, vagy hogy a rendes évenkénti új iPhone hogyan tart országokat rabszolgaságban, ilyenek. Kit érdekel, mondhatnánk, sőt mondjuk is, de úgy tűnik, egyre nehezebb szőnyeg alá söpörni a gazdasági-politikai rendszereink problematikáját, hogy tudniillik hajlamos szétfeszíteni, felszámolni a saját kereteit, azaz az ökoszisztémát. Ami meglepő lehet, hogy a permanens technológiai forradalommal kevert macskás mém-tenger, a világinternet úgymond, nem hogy egyenes vonalon mutat kifele a válságból, hanem éppen hogy az éllovasa ennek a fenntarthatatlan és önpusztító iramnak, amelyet az emberiség diktál.

Ha azt hittétek volna, hogy pont a jó öreg Indie Crawford fog kimaradni a kripto-őrületből, és nem pakolja tele a szobát ventilátorokkal, kábelekkel és bikaerős videokártyákkal, hát nem is tévedhettetek volna nagyobbat. Bányanapló következik, első kézből, csak erős idegzetűeknek!

Csak a jövő maradt: programozási nyelvekről szóló sorozatom lassan kiteljesedik... Az ezoterikus programnyelvekről két posztra is futotta, írtam továbbá azokról, melyeket tanuláshoz ajánlhatok jó szívvel kezdők számára. Most néhány olyan nyelvet szedtem csokorba, melyekben a programozás jövőjét, de nem egy esetben a jelenét illetően is komoly potenciált látok, illetve amelyekről úgy gondolom, érdemes ismerkedni velük. 8 programnyelvet számláló jelenlegi listám koránt sem teljes, és merőben szubjektív is, de talán mégis nyújt némi rálátást a jelent és a közeljövőt illető trendekre.

Most, hogy így vagy úgy, de a budapesti olimpia budapesti olimpiáról való népszavazás ötlete lekerülni látszik a napirendről, itt az idő, hogy előhozakodjak saját, alternatív javaslatommal: Olimpiai játékokat, de videójátékokat!

Az ezoterikus programnyelveken már túl vagyunk, ezúttal pedig egy valamivel praktikusabb válogatással állok elétek. Magyar és nemzetközi programozó fórumokon egyaránt visszatérő kérdés, hogy melyik programozási nyelvvel érdemes a szoftverfejlesztés rögös útjára lépni. Szeretnék bemutatni néhányat a legnépszerűbb, legelterjedtebb programnyelvek közül, kiemelt figyelmet fordítva olyan szempontoknak, melyek különösen vonzóvá tehetnek egy adott nyelvet a kezdők számára. Próbálom meglelni a gyakorlati alkalmazhatóság és az eredményes tanulás optimumát a programkód előállításának tudományterületén művészeti ágán.

Blogom eddig rövid pályafutásásnak íve, ami a tematikát illeti, felrajzolható a programozás-űrkutatás-női princípium vonalon. Ez az ív pedig markánsan vezet minket tovább a nőhöz, akinek programozói tudása lehetőve tette a holdraszállást egy olyan korszakban, amely egyszerre tekinthető az űrhajózás és az informatika hőskorának is. Margaret Hamiltonnak hívták az illetőt.

Helló, Világ!

Tartozom (legalább) egy coming-outtal: programozó vagyok.

Rosszabb ez minden perverziónál, vallásos megszállottságnál és mániánál. Ezt az iparágat képtelenség puszta szakmaként kezelni. Ez bizony egy hivatás. Ebben, és sok más tekintetben is a művészetekkel rokon, leszámítva azt, hogy ezen hivatás iránt jelenleg nagyobb a kereslet, így lényegesen könnyebb belőle megélhetésre lelni...

Ezt a folyamatos tanulásra, problémamegoldásra és a problémamegoldás nyújtotta sikerélményre épülő kreatív és roppant szórakoztató elfoglaltságot nem lehet nem szerelemből csinálni. De hasonlóan nagy árat fizet ezért a programkód lánglelkű poétája (bocs), mint a klasszikus művészeti ágak sokszor túl kevésre becsült iparosai. Nem, nem csak az egészségkárosító szerek hatásairól, vagy az elhanyagolt külsőről beszélek...