Schrödinger macskájának példázata közismert: amíg ki nem nyitjuk a dobozt, nem derül ki, hogy a macska él-e vagy meghalt. A történet a kétállapotú kvantumrendszerek (azaz qubitek) paradox működését illusztrálja, makroszkopikussá nagyítja a kvantumjelenséget*. Amíg el nem végzünk egy mérést, addig egy rendszer a két állapot valamiféle keverékében van, a mérés hatására azonban beugrik a két állapot egyikébe. De milyen állapotban van a kvantummacska, amíg nem nyitjuk ki a dobozt? Ez a kérdés, amint az állapotnak a mérés hatására bekövetkező összeomlása is, fizikai-filozófiai értelemben megoldatlan probléma, azonban a jelenség modellezésére használt matematikai képet nem is olyan nehéz megérteni. Ez a Hopf-fibrálás, mely egy négydimenziós mintázat háromdimenziós vetülete.