Csak a jövő maradt: programozási nyelvekről szóló sorozatom lassan kiteljesedik... Az ezoterikus programnyelvekről két posztra is futotta, írtam továbbá azokról, melyeket tanuláshoz ajánlhatok jó szívvel kezdők számára. Most néhány olyan nyelvet szedtem csokorba, melyekben a programozás jövőjét, de nem egy esetben a jelenét illetően is komoly potenciált látok, illetve amelyekről úgy gondolom, érdemes ismerkedni velük. 8 programnyelvet számláló jelenlegi listám koránt sem teljes, és merőben szubjektív is, de talán mégis nyújt némi rálátást a jelent és a közeljövőt illető trendekre.
A programozási paradigmák, a szoftverfejlesztés misztikus tanai közé tartoznak. Akár a mágia különböző formái, ezek is más-más megközelítéseit jelentik a számítógépek kódolásának. Bár elég jól dokumentált, komoly irodalommal bíró fogalmakról van szó, pontos definíciókról mégsem beszélhetünk, ahogy teljes elkülönülésük, vagy precíz hierarchiába való rendezésük is álom csupán. Mégis, ahogy a fantázia-világok mágusai, úgy a programozóból mérnökké váló tanoncok sem kerülhetik meg a programnyelvek mögött megbúvó, már-már a filozófia, de legalábbis a matematika húrjait pengető különböző aspektusok tanulmányozását. Lehet ugyan valaki élelmes tűzvarázsló webfejlesztő, mindenre elszánt boszorkánymester rendszergazda, vagy netán etikus paplovag hacker, csak a mélyebb tanok megértésével válhat valaki teljes értékű játékossá, esetleg mesterré a szoftverfejlesztésben.
Női programozó princípium sorozatom trilógiává magasztosul a következőkben, hiszen Grace Hopper ellentengernagy, vagy ahogy emlegetni szokták, Amazing Grace* természetesen nem maradhat ki egy ilyen szériából.
Az ezoterikus programnyelveken mártúl vagyunk, ezúttal pedig egy valamivel praktikusabb válogatással állok elétek. Magyar és nemzetközi programozó fórumokon egyaránt visszatérő kérdés, hogy melyik programozási nyelvvel érdemes a szoftverfejlesztés rögös útjára lépni. Szeretnék bemutatni néhányat a legnépszerűbb, legelterjedtebb programnyelvek közül, kiemelt figyelmet fordítva olyan szempontoknak, melyek különösen vonzóvá tehetnek egy adott nyelvet a kezdők számára. Próbálom meglelni a gyakorlati alkalmazhatóság és az eredményes tanulás optimumát a programkód előállításának tudományterületén művészeti ágán.
A tervezettnél hosszabbra sikerült nyári szünidő után ezennel hivatalosan is megnyitom az új szezont a blogon! Annyi minden történt a nyáron velem és a világban is, hogy alaptalannak éreznék kiemelni csupán egyetlen dolgot, ehelyett inkább egy laza, önkényes gyűjtésre gondoltam. Sort kerítek némi élménybeszámolóra, többek közt programozós könyv és társasjáték tematikában, és persze a fontosabb űr hírek sem maradhatnak el, ezen felül a nyár új számítógépes játék üdvöskéjéről is igen tömören, de szót fogok ejteni.
A címben szereplő egyenlet nem vicc, és nem is puszta klikkcsali. A Brainfuck (szabad fordításban: agyf*sz) egy valódi programozási nyelv, noha egyáltalán nem nevezhető hagyományosnak...
Biztosan sokan tisztában vannak vele, hogy a számítógép rábírása arra, hogy azt tegye, amit „mondunk“ neki különböző, a gép számára értelmezendő jelkészletek, más néven programozási nyelvek, vagy rövidebben programnyelvek segítségével történik. Ezek a nyelvek egész nyelvcsaládokká rendszerezhetőek különböző szempontok szerint: keletkezésük ideje; a hardveres és szoftveres környezet, amiben a programok futnak; az adott nyelv és a számítógép közvetlen kódkészlete, azaz a gépi kód (a számítógép anyanyelve) közé iktatott értelmező rétegek milyensége; más nyelvekkel való hasonlatosság, a nyelvben megvalósuló koncepciók; technikai adatok stb.
C++, PHP, JavaScript, Turbo Pascal, Perl, ADA, BASIC, Assembly… A sort elég hosszasan folytatni tudnám, nem ritka, hogy egy adott nyelvnek különböző dialektusai is léteznek. A legtöbb nyelvet azzal a céllal hívják életre, hogy valamilyen szempontból, valamilyen új környezetben, vagy valamilyen egyéb új technológia fényében jobb, szebb, hatékonyabb, megbízhatóbb, kényelmesebb fejlesztőeszközzé váljon.