Csak a jövő maradt: programozási nyelvekről szóló sorozatom lassan kiteljesedik... Az ezoterikus programnyelvekről két posztra is futotta, írtam továbbá azokról, melyeket tanuláshoz ajánlhatok jó szívvel kezdők számára. Most néhány olyan nyelvet szedtem csokorba, melyekben a programozás jövőjét, de nem egy esetben a jelenét illetően is komoly potenciált látok, illetve amelyekről úgy gondolom, érdemes ismerkedni velük. 8 programnyelvet számláló jelenlegi listám koránt sem teljes, és merőben szubjektív is, de talán mégis nyújt némi rálátást a jelent és a közeljövőt illető trendekre.
A programozási paradigmák, a szoftverfejlesztés misztikus tanai közé tartoznak. Akár a mágia különböző formái, ezek is más-más megközelítéseit jelentik a számítógépek kódolásának. Bár elég jól dokumentált, komoly irodalommal bíró fogalmakról van szó, pontos definíciókról mégsem beszélhetünk, ahogy teljes elkülönülésük, vagy precíz hierarchiába való rendezésük is álom csupán. Mégis, ahogy a fantázia-világok mágusai, úgy a programozóból mérnökké váló tanoncok sem kerülhetik meg a programnyelvek mögött megbúvó, már-már a filozófia, de legalábbis a matematika húrjait pengető különböző aspektusok tanulmányozását. Lehet ugyan valaki élelmes tűzvarázsló webfejlesztő, mindenre elszánt boszorkánymester rendszergazda, vagy netán etikus paplovag hacker, csak a mélyebb tanok megértésével válhat valaki teljes értékű játékossá, esetleg mesterré a szoftverfejlesztésben.
Nem túlzok, ha hazánk egy, a számítástechnikán túlmutató kultúrkincseként írom le a korszakot, melyről a független filmes, Matusik Szilárd legújabb alkotása megemlékezik. A Vakondok sorozat negyedik, Végigjátszás alcímet viselő tagja nem csak, hogy méltó a szintén fontos, és izgalmas témákkal foglalkozó előző részekhez, de bátran nevezhetjük a legkiforrottabbnak is mind közül. Nem filmkritikát szeretnék azonban írni, helyette röviden vázolnám a filmben kibontott, a számítógép-ipar, a játékok, valamint a magyar történelem kataklizmáinak találkozásából következő eseményeket.
Női programozó princípium sorozatom trilógiává magasztosul a következőkben, hiszen Grace Hopper ellentengernagy, vagy ahogy emlegetni szokták, Amazing Grace* természetesen nem maradhat ki egy ilyen szériából.
Az ünnepek nagy dírrel-dúrral elvonultak, a mínuszok besunnyogtak, mindeközben pedig szépen, csendben egy évessé vált a blog. Bizony, tavaly ilyen tájban vallottam először a programozó lét setét romantikájáról, majd pár napra rá bemutattam azt a gép-csodát is ami az első lökést adta nekem e pályán. A többi pedig már úgymond történelem...
Az ezoterikus programnyelveken mártúl vagyunk, ezúttal pedig egy valamivel praktikusabb válogatással állok elétek. Magyar és nemzetközi programozó fórumokon egyaránt visszatérő kérdés, hogy melyik programozási nyelvvel érdemes a szoftverfejlesztés rögös útjára lépni. Szeretnék bemutatni néhányat a legnépszerűbb, legelterjedtebb programnyelvek közül, kiemelt figyelmet fordítva olyan szempontoknak, melyek különösen vonzóvá tehetnek egy adott nyelvet a kezdők számára. Próbálom meglelni a gyakorlati alkalmazhatóság és az eredményes tanulás optimumát a programkód előállításának tudományterületén művészeti ágán.
Nehéz, de inkább lehetetlen elfogultság nélkül szólni minden szövegszerkesztők ősatyjáról, a programozók kultikus kedvencéről, a digitális világ fölkent papjai által hatalmas becsben tartott vi editorról, illetve modern kori klónjáról a Vimről.
A legtöbb programozási nyelvet azzal a céllal hívják életre, hogy valamilyen szempontból, valamilyen új környezetben, vagy valamilyen egyéb új technológia fényében jobb, szebb, hatékonyabb, megbízhatóbb, kényelmesebb fejlesztőeszközzé váljon.
Blogom eddig rövid pályafutásásnak íve, ami a tematikát illeti, felrajzolható a programozás-űrkutatás-női princípium vonalon. Ez az ív pedig markánsan vezet minket tovább a nőhöz, akinekprogramozói tudása lehetőve tette a holdraszállást egy olyan korszakban, amely egyszerre tekinthető az űrhajózás és az informatika hőskorának is. Margaret Hamiltonnak hívták az illetőt.
Bizony, dolgozom egy rendhagyó játékféleségen, amiről többet egyelőre nem is mondhatok, azonban a játékfejlesztés részleteiről, illetve az általam használt játékmotorról a következő bejegyzésben megtudhattok ezt-azt!
A címben szereplő egyenlet nem vicc, és nem is puszta klikkcsali. A Brainfuck (szabad fordításban: agyf*sz) egy valódi programozási nyelv, noha egyáltalán nem nevezhető hagyományosnak...
Biztosan sokan tisztában vannak vele, hogy a számítógép rábírása arra, hogy azt tegye, amit „mondunk“ neki különböző, a gép számára értelmezendő jelkészletek, más néven programozási nyelvek, vagy rövidebben programnyelvek segítségével történik. Ezek a nyelvek egész nyelvcsaládokká rendszerezhetőek különböző szempontok szerint: keletkezésük ideje; a hardveres és szoftveres környezet, amiben a programok futnak; az adott nyelv és a számítógép közvetlen kódkészlete, azaz a gépi kód (a számítógép anyanyelve) közé iktatott értelmező rétegek milyensége; más nyelvekkel való hasonlatosság, a nyelvben megvalósuló koncepciók; technikai adatok stb.
C++, PHP, JavaScript, Turbo Pascal, Perl, ADA, BASIC, Assembly… A sort elég hosszasan folytatni tudnám, nem ritka, hogy egy adott nyelvnek különböző dialektusai is léteznek. A legtöbb nyelvet azzal a céllal hívják életre, hogy valamilyen szempontból, valamilyen új környezetben, vagy valamilyen egyéb új technológia fényében jobb, szebb, hatékonyabb, megbízhatóbb, kényelmesebb fejlesztőeszközzé váljon.
Tartozom (legalább) egy coming-outtal: programozó vagyok.
Rosszabb ez minden perverziónál, vallásos megszállottságnál és mániánál. Ezt az iparágat képtelenség puszta szakmaként kezelni. Ez bizony egy hivatás. Ebben, és sok más tekintetben is a művészetekkel rokon, leszámítva azt, hogy ezen hivatás iránt jelenleg nagyobb a kereslet, így lényegesen könnyebb belőle megélhetésre lelni...
Ezt a folyamatos tanulásra, problémamegoldásra és a problémamegoldás nyújtotta sikerélményre épülő kreatív és roppant szórakoztató elfoglaltságot nem lehet nem szerelemből csinálni. De hasonlóan nagy árat fizet ezért a programkód lánglelkű poétája (bocs), mint a klasszikus művészeti ágak sokszor túl kevésre becsült iparosai. Nem, nem csak az egészségkárosító szerek hatásairól, vagy az elhanyagolt külsőről beszélek...
