A tervezettnél hosszabbra sikerült nyári szünidő után ezennel hivatalosan is megnyitom az új szezont a blogon! Annyi minden történt a nyáron velem és a világban is, hogy alaptalannak éreznék kiemelni csupán egyetlen dolgot, ehelyett inkább egy laza, önkényes gyűjtésre gondoltam. Sort kerítek némi élménybeszámolóra, többek közt programozós könyv és társasjáték tematikában, és persze a fontosabb űr hírek sem maradhatnak el, ezen felül a nyár új számítógépes játék üdvöskéjéről is igen tömören, de szót fogok ejteni.
Társasjáték: Small World
A nyár slágerét számunkra ami a társasjátékokat illeti a Small World jelentette. Ez egy könnyed, elég gyorsan lejátszható, kellemes kihívást jelentő táblás stratégia, amely komikus fantasy kulisszák között játszódik. A grafikák igen meggyőzőek, jó ízléssel egyensúlyoztak az alkotók a keményvonalas RPG rajongók és a kevésbé szerencsés szerzetek elvárásai között...
Persze a játék önmagában is magában hordozza a helyzetkomikumot azáltal, hogy a játszható fajok megnevezései és az azokhoz kapcsolódó eposzi jelzők véletlenszerűen kombinálódnak, ami nem csak játéktechnikai szempontból jelent mindig újfajta bónuszokat és felállást, de a sztori szempontjából is érzékletes, ahogy például a repülő óriások inváziója maga alá gyűri a hős patkányemberek hordáit.
Maga a játék az ezekkel a fajokkal való területfoglalást, majd a megfelelő időben való behanyatlást, illetve új faj választását jelenti, természetesen a területek és a különböző bónuszok függvényében körönként begyűjtött aranyak fejében, melyek sokasága a győzelmet jelenti a végelszámolás során. A táblán való stratégiázást úgy tudnám leírni, mint egy rendesen kitalált, a modern idők szavához igazított Rizikót. A támadások gyorsan és egyszerűen lejátszhatóak, a kocka csak egy plusz esélyt jelent ezek végén, de alapvetően az erőnk nagysága dönt.
Játszottuk nemzetközi és hazai felállásban, az alapjátékkal és a kiegészítőkkel is, és sehogy sem okozott csalódást, úgyhogy tengerjáró félszerzetek, gazdag élőhalottak előre!
Könyv: Masterminds of Programming
Programozós tartalom következik, nyugodtan ugorja át akit nem érdekel a téma, akit viszont igen az nem nyúlhat félre ezzel a könyvvel. Ez persze nem teljesen igaz, nem árt egy-két év a szakmában, némi elméleti tudás, zsargon-ismeret és társai, hogy teljes egészében értékelni és érteni tudjuk, ahogy népszerű programozási nyelvek alkotói, az informatika félistenei - többségében egyetemi professzorok - vallanak az általuk megalkotott technológiákról olyan bensőségesen ahogy csak gyermekéről vallhat a szülő.
Mert erről szól ez a remek könyvecske: Basic, LUA, C++, Java, Haskell, Perl, Python, AWK, objective-c, c#, uml és mások, mind terítékre kerülnek. Nem kell megijedni, annyira sokrétű és szerteágazó a tartalom, hogy mindenféle háttértudással, vagy anélkül találhatunk benne kedvünkre valót.
Nagyszerű rálátást ad a könyv a programozási nyelvek változatos tájára. Segít eligazodni a fő csapásirányok között, plasztikusan mutat rá a sokféleség okaira, szükségességére, szépségére, valamint nagyszerű inspirációt jelent új nyelvek és látásmódok elsajátításához. Nem csak kezdő és haladó informatikusok, de a matematika vagy éppen a technológia iránt más irányból érdeklődőknek is melegen ajánlom ezt az interjú kötetet, amely a számítástechnika máig tartó aranykorának történeti dokumentációjához is igen fontos adalék lehet.
Mélyűr-hírek
Miközben a SpaceX további sikeres rakéta-landolásokkal (valamint egy emberéleteket nem, de dollármilliókat felemésztő robbanással) gazdagította az űrkorszak történetének legfrissebb fejezetét, és 2017-re már a nehézsúlyú újrahasznosítható rakétáik, illetve az embereket szállító kapszulájuk tesztjét ígérik, a világ most valami más miatt is Elon Musk-ra figyel. A SpaceX vezér régóta ígéri, hogy fellebbenti a fátylat a Mars-utazásra vonatkozó terveiről, avagy média-kompatibilisebben mondva: a Mestertervről! Ez az idő most végre eljönni látszik, Musk azt állítja ugyanis, hogy a szeptember végén tartandó Nemzetközi Űrhajózási Kongresszus keretien belül végre a világ elé tárja elképzeléseit. A Mars-utazás technikai szükségletei nagyjából körvonalazódtak, a NASA tervei is ebbe az irányba haladnak, ami érdekes lehet azonban az a SpaceX ütemterve, a kivitelezés részletes mikéntje, vagy az esetleges együttműködő partnerek.
Együttműködésből nincs hiány, az elmúlt évek több fronton is összehangolt munkát jelentettek a magán és az állami űrszektorok között. A magánszektor a NASA pályázatain keresztül forrásokhoz és kutatási lehetőséghez jut, a NASA pedig bizonyos feladatokat költséghatékonyan kiszervezhet feléjük, erőforrásait az úttörő vállalkozások felé fordítva. Ez a folyamat ma ott tart, hogy magáncégek szállítanak ellátmányt az űrállomásra és az emberes küldetések is a küszöbön vannak. A SpaceX továbbá áttörést jelentő, nagy méretű rakományok Marsra juttatását tervezi, az ehhez való technológiát fejleszti, a NASA pedig segítséget nyújtana ebben, cserébe műszereket helyezne el a rakományon belül.
A nyáron ezeken túl egy újabb mérföldhöz is elértünk. Az mélyűri utazások kirakósából eddig hiányzó fontos darabot a szükséges űrbeli életterek, a lakómodulok jelentik. Fontos fejlesztések zajlanak ebbe az irányba, és a NASA végre bemutatta az erre vonatkozó pályázatot is, melynek keretében több magáncég is forrásokhoz jut lakómodulok kifejlesztésére. Mivel ez a módszer, illetve a többi, a magán űrszektor megerősítésére tett lépés eddig sikeresnek bizonyult, reménykedhetünk benne, hogy néhány éven belül többféle használható modul is a birtokunkban lesz és újabb fontos lépéssel kerülünk közelebb a Mars, valamint a Naprendszer egyéb tájai felé.
(Összefoglaló írásom az ide vezető útról itt olvasható!)
A mélyűr felé tett lépéseink közé tartozik még a napokon belül útnak induló OSIRIS Rex szonda is, mely nagymennyiségű minta visszahozatalára készül egy aszteroidáról. Ez a közvetlen tudományos nyereségen kívül, mind az esetleges privát űrbányászat, mind a NASA mélyűri terveinek, következő lépésben például egy aszterodia Hold köré vontatásának és űrhajósok álltal való tanulmányozásának előszobáját is jelentheti egyben.
No Man's Sky: Nem a mi egünk...
A kritikusok által az egekbe emelt, – részben amúgy is az egekben játszódó – No Man's Sky-ról nem sokat írhatok, mivel se az én, sem a barátom laptopján nem volt hajlandó rendes filmkocka-rátát produkálni a játék. (Talán a framerate szó ilyetén való magyarításáért mégis megérte a dolog). A dinamikusan generált, közel végtelen virtuális világ bizonyára rengeteg szépséget tartogat annak aki elveszne benne pár napra, és persze játékfejlesztés szempontjából is bravúrosnak tűnik a dolog szóval...
A tesztgép-szponzorációhoz a felajánlásokat e-mailben várom!
Proxima b: A szomszédék ege
A számítógépes játékok teremtette világoknál egy szinttel feljebb lévő realitás, tehát az általunk valóságosnak megélt univerzum megismerése is nem várt izgalmakkal dobta föl a nyarat. Augusztusban kiderült ugyanis, hogy a Naprendszerünkhöz legközelebb lévő csillagrendszer a Proxima Centauri otthont ad egy bolygónak, amely mérete és pályája alapján alkalmas lehet az élet fenntartására.
Nagyon nagy hír ez, ugyanis fényévekben számolva a távolságokat egyáltalán nem mindegy, milyen messze kellene eljuttatnunk egy szondát, vagy egy űrhajót a siker, illetve az években, és nem évezredekben mérhető útidő reményében. Egyelőre a Naprendszeren belüli utak esetében is csak a szárnyait próbálgatja az emberiség, de a csillagközi utazás ehhez képest is nagyságrendileg nagyobb kihívást jelent.
Ennek ellenére néhány hónapja elég komoly tekintélynek örvendő urak, többek közt Stephen Hawking világhírű elméleti fizikus, Mark Zuckerberg Facebook-vezér, valamint Yuri Milner internet-mágnás bejelentették, hogy miniatűr szondákat a fénysebesség töredékére gyorsítva, néhány évtized alatt testközeli információkhoz juttatnának minket egy másik csillagrendszerből a nem is oly távoli jövőben. Úgy tűnik, hogy néhány hónappal a nagy bejelentés után, a kevesebb mint 5 fényévnyire lévő Proxima Centauri személyében tökéletes úti célra talált az emberiség ehhez a történelmi tetthez.
