Nem túlzok, ha hazánk egy, a számítástechnikán túlmutató kultúrkincseként írom le a korszakot, melyről a független filmes, Matusik Szilárd legújabb alkotása megemlékezik. A Vakondok sorozat negyedik, Végigjátszás alcímet viselő tagja nem csak, hogy méltó a szintén fontos, és izgalmas témákkal foglalkozó előző részekhez, de bátran nevezhetjük a legkiforrottabbnak is mind közül. Nem filmkritikát szeretnék azonban írni, helyette röviden vázolnám a filmben kibontott, a számítógép-ipar, a játékok, valamint a magyar történelem kataklizmáinak találkozásából következő eseményeket.
Az első mikroszámítógépekről már írtam korábban. Ezek a PC-k korát megelőző gépek voltak az első olyan eszközök, amelyek eljutothattak a háztartásokba is. A 80-as évek számítógépes színterét uraló gépek, az Atari, az Amiga, a Spectrum és a legendás Commodore 64 alapvető szocializációs élményt jelentenek a mai nemzedéknek, én is a jó öreg Enterprise-on kezdtem „pályafutásomat”. Ezen gépek egyik legfontosabb felhasználási területe természetesen a szórakoztatás volt. Annak, hogy a számítógép nyújtotta csoda kikerült az egyetemek, és nagyvállalatok jelentette privilegizált körből, és belépett a családok nappalijába, messzemenő következményei lettek: A modern videójáték-ipar megszületése erre az időszakra tehető.
A játékipar új és új platformjai, a mikroszámítógépek rendre Nyugatról érkeztek, és akármennyire próbált megvédeni a hanyatló nyugat digitális ópiumától minket már az akkori politikai garnitúra is, mégis csak bekerültek az országba ezek a masinák. Igaz, ebben az időszakban éppen a nyugati nyitás unortodoxnak nem nevezhető politikájával kísérletezett a Moszkva egyre lazuló pórázán tartott diktatúra állampártja, az Magyar Szocialista Munkás Párt. Ennek egy várható és kontrollálható következménye volt a gépek fokozatos beáramlása, bár a filmben megszólaló szereplők tanúsága szerint, koránt sem képezte a fehér gazdaság részét a legtöbb, a Vasfüggönyön átszivárgó computer. Megjelentek minden esetre ezek, amiben viszont csak néhány élelmes vállalkozó reménykedhetett, arra sem a magyar érdeklődők, sem a nyugati játékpiacok nem számítottak.
Néhány év alatt ugyanis, a Nyugaton forgalmazott Commodore 64-es és egyéb játékok jelentős része, köztük a leginnovatívabb darabok egy részével, Budapesti bérházak pincéiben, panellakások szobáiban készültek. A szovjet blokk egy kicsiny országa a játékipar első forradalmának élharcosává vált, anélkül, hogy akár itthon, akár a játékosok között különösebb jelentőséget tulajdonított volna ennek bárki is. Így, az első magyar részvénytársaság megalapítása is a játékiparhoz kötődik.
A sivár szocialista blokk nyújtotta környezet, az egyéb kitörési lehetőségek hiánya okozhatta, hogy a kiemelkedően tehetséges programozók, matematikusok, designerek és zeneszerzők tucatjai jelentkeztek a vállalkozói toborzások során. Ezek az emberek Nyugaton vélhetően kellemes fizetésért hódolhattak volna a tudománynak, vagy a művészeteknek, itthon viszont, a Nyugati világ játékéhsége miatt ez, a játékprogramozás hozhatott értelmes és jövedelmező elfoglaltságot a számukra. Az új, izgalmas és nehezen hozzáférhető technológián való kísérletezés, a valódi piacon való megmérettetés és siker nyújtotta mámor, a dollár formájában érkező kemény valuta és – gondolom – a játékokkal való munka nyújtotta öröm olyan elegyet alkotott aminek hatására a garázs-körülmények között dolgozó magyar csapatok gyakran lekörözték a többnyire magányosan/külön-külön dolgozó nyugati profikat.
Bár a 90-es évektől egész a mai napig is akadnak magyar sikerek a játékok terén, hát még a szélesebben vett IT szektorban, ez a fajta mesterséges és koncentrált teljesítmény és a nemzetközi jelenlét persze nem bizonyult fenntarthatónak, a Fal leomlásával és a technológia változásával ez a kegyelmi speciális helyzet tovatűnt. Az akkori (jellemzően rettentő fiatal) úttörők többsége ma is aktív és sikeres, a világ számos pontjáról bejelentkezve vallanak a filmben csillogó szemmel, erről a számukra meghatározó és számunkra is inspiráló időszakról. Vagy egy tucat interjúalany szólal meg a filmben, köztük Rényi Gábor a legendás Novotrade Zrt. (a később a Sega-ba olvadt, első magyar részvénytársaság alapítója), vagy éppen Mérő László etológus, aki ekkoriban szintén játékfejlesztőként tevékenykedett a cégnél.
Matusik filmje hiánypótló alkotás, nagyon ideje volt már a magyar közvélemény elé tárni ezt a kort, ezeket a fiúkat – mert bizony, sajnos női fejlesztő csak elvétve akadt, és ha nem csal az emlékezetem a filmben sem találtunk ilyet, a közönség soraiban szerencsére azonban már igen. Gamerként, programozóként és magyarként már-már megindító az élményt. Remélhetőleg lesznek még vetítések a közeljövőben és/vagy hamarjában felkerül az alkotás a netre, a sorozat többi darabja mellé, hiszen szombati esti szórakozás gyanánt sem utolsó, bennfenteseknek pedig nyilván kötelező darab! (Ha lájkoljátok a Facebook-oldalamat, ígérem jelenteni fogom, ha online lesz a film!)
