Az első részben arról írtam, hogy egy ember meg egy AI-ügynök mennyire tud kiváltani egy fejlesztői csapatot. A válasz az volt: eléggé. Felállt a stack, öt kalkulátor, admin felület, és - tetszik vagy sem - mindez egyetlen saját sor kód nélkül.

És most jön a neheze: megvan a termék, és nem jön rá senki. Négy hét alatt tizenöt kattintás, ezerháromszáz megjelenésből. A Google tud rólam, csak épp a kilencedik találati oldalon vagyok.

Az első kör: az AI általánosságokat mond

Megkérdeztem az ügynököt, mit tegyek a SEO-val. Kaptam egy szép listát: írj értékes tartalmat, építs backlinkeket, javítsd az oldalbetöltést, használj strukturált adatot. Minden szó igaz... Pont mikor az orvos azt mondja, hogy egyél egészségesen.

A probléma nem az volt, hogy rosszul tudta. Az volt, hogy nem tudott semmit — konkrétan az én oldalamról. Olyan tanácsot adott, ami minden weboldalra igaz, tehát egyikre sem az.

A második kör: adatokat, ne kérdéseket!

Csináltam egy service accountot a Google Search Console-hoz, adtam neki hozzáférést, és írattam vele három scriptet, amivel le tudja kérni a saját adataimat: milyen kulcsszóra hányadik helyen vagyok, melyik oldal mennyi megjelenést kap, és hogy a Google egyáltalán indexelte-e az adott URL-t.

Innentől a beszélgetés már izgalmasabb irányt vett. Ahelyett, hogy „építs backlinkeket", ilyesmi válaszok jöttek: „ezen a kulcsszón a huszonharmadik helyen vagy, ez a legközelebbi elérhető találat, ide kérj egy linket".

Ami egy nagyon jó tanács volt, de mint kiderült, nagyrészt téves.

Amikor eszközök szerinti bontást néztünk, kiderült, hogy a hiteltörlesztős oldalam mobilon a 6. helyen állt. Nem a 23-on. Az átlag azért volt 23, mert desktopon a 39. helyen kallódott, és az átlag ezt összemosta.

Mobilon tehát ott voltam az első oldalon, 84 megjelenéssel — és nulla kattintással. A hatodik helyen! Oda nem kell backlink, oda az kell, hogy valaki rákattintson.

Az ok pedig remélhetőleg 80 karakter hosszú title volt. A mobil találati lista hatvan körül elvágja. Vagyis a címem úgy jelent meg, hogy félszó, három pont, a márkanév — ami a végén van — soha nem látszott, stb. Átírtam 59 karakterre, a kulcsszóval elöl.

Tovább kalandok a SEO útvesztőben

Ezután jött a bonyulultabb rész. Kiderült, hogy két oldalam versenyez ugyanarra a kulcsszóra: az egyik a 10., a másik a 77. helyen. A Google nem tudta eldönteni, melyik az „a" oldal, ezért egyiket se tolta.

Ezt nem valami hiba okozta, én építettem bele, szándékosan, pontosabban építettem. A saját generált kulcsszóterv alapján, külön oldalt szántam a „tetőcsere ár" és a „tetőfelújítás ár" kifejezésnek. Magyarul ez ugyanaz a keresés. Az egyik oldalt most már 301-el átirányítottuk a másikra.

És ha már a motorháztető alatt jártunk, találtunk pár dolgot, amiről amúgy lövésem sem volt:

A sitemapban ott volt minden oldalnál a priority és a changefreq — amiket a Google nyíltan kimondva figyelmen kívül hagy. Több mint negyven sor szorgalmas semmi. Közben a lastmod, amit tényleg olvas, egyáltalán nem volt kitöltve.

A két átirányításom 301-et adott vissza Location fejléc nélkül. Vagyis közölték, hogy „az oldal véglegesen elköltözött", de azt nem, hogy hová. Az ok: a használt függvényt a keretrendszer (ElysiaJS) az 1.1-es verzióban kivette, a projekt pedig 1.4-en fut. Csendesen elfaileltek ezek az oldalak. A statuszkód jónak látszott logban is, curlben is — ezért nem tűnt fel se agentnek, se embernek

Három oldalról pedig, amik hónapok óta benne voltak a sitemapban, a Google ennyit tudott: „URL is unknown to Google". Nem hogy nem indexelte — nem is hallott róluk. Mert egyetlen belső link sem mutatott rájuk, és a sitemap önmagában nem elég ahhoz, hogy egy ismeretlen domaint bejárjon.

Egy veszélyes hiba... És a tanulság

Megíratattam vele egy mélyebb tartalmat a palatető cseréjéről, mert az azbeszt kérdés ott valódi probléma. Jó szöveg lett, számokkal, táblázatokkal.

És azt írta bele, hogy az 1990 után gyártott pala azbesztmentes, tehát sima építési törmelékként bontható.

Csak hogy egy másik oldalamon, amit ugyanaz az ügynök írt korábban, 2001 szerepelt. A kettő nem stílusbeli eltérés: ha valakinek 1995-es a teteje, az egyik oldalam azt üzeni neki, hogy nyugodtan bontsa, a másik azt, hogy veszélyes hulladék... Azbesztnél ez nem apró pontatlanság!

Az érdekesség nem is első sorban a hiba, hanem a javítás. Írtunk egy tesztet (nem az én ötletem volt...), ami elhasal, ha bármelyik azbesztes oldalon olyan évszám szerepel, ami nem a megállapodott küszöb. Az évszám egy konstansban él. Ha változik, mindhárom oldalon együtt változik, vagy nem fordul le.

Még több tanulság

A kódot teszteljük (jó esetben), de a szöveget nem. Ez problémás lehet.

Most a kalkulátoros oldalakon minden forintösszeget teszt ellenőriz: a teszt újraszámolja ugyanazzal a kalkulátorral, ami az oldalon fut, és megnézi, hogy tényleg az van-e kiírva. Ha az árazás változik, a teszt esik el — nem pedig az oldal kezd el csendben hazudni a látogatónak.

Ennek mellékterméke önmagában is hasznos találat volt. A teszt elhasalt egy „1 300 kg"-on. Nem azért, mert az összeg rossz volt, hanem mert a magyar helyesírás a négyjegyű számot nem tagolja — és a nyelvi formázó, amit a kód használ, „1300"-at ad. Vagyis a kézzel írt szöveg ellentmondott a saját oldala összes gépi számának. Tizenegy ilyen volt a site-on.

Hol tartok tartunk

Egy nap alatt: két oldal kannibalizációja megszüntetve, tizenhét title átírva, két törött átirányítás megjavítva, három oldal tartalma a négyszeresére, plusz egy csatorna (az IndexNow), amivel a Bing felé automatikusan lehet bejárást kérni. A Google felé egyébként nem lehet: arra nincs API, a „Kérés az indexelésre" gombot kézzel kell nyomkodni. Ezt is az ügynök derítette ki, miután először azt javasolta, hogy automatizáljuk.

A tesztek száma eközben 135-ről 175-re emelkedett, és ezek egy része már nem kódot ellenőriz, hanem szöveget.

Hogy mindez működik-e, azt nem tudom. De lementettük a kiindulási számokat, és néhány hét múlva jön az összevetés. Ha akkor sem mozdul semmi, az is eredmény: azt jelenti, hogy nem a címek és nem a szószám a szűk keresztmetszet, és nem érdemes további időt áldozni erre.

Ma is tanultunk tehát valamit. Az AI-ügynök annyit ér, amennyi adatot adsz neki. Ugyanaz a modell, ugyanarra a kérdésre ellentétes javaslat — a különbség egy service account volt. Továbbá, ha AI-val is íratsz tartalmat, akkor a tartamat akár tesztelheted is, és tedd is meg! A lektorálás során nem biztos, hogy kiszúrtam volna a számbeli pontatlanságokat.

Ha kíváncsi vagy, mi lett a végeredmény: a tetőfelújítás kalkulátor az eredeti projekt, ami az egészet elindította, és továbbra is telefonszám nélkül mond árat. A legtöbbet szenvedett oldal pedig az annuitás kalkulátor — az, ami mobilon a hatodik helyen állt nulla kattintással. Hamarosan beszámolok róla, elértem-e javulást.

A többi kalkulátor meg a projekt maga: mivelszamolj.hu. Ha van saját „összevájboltuk" sztorid, kommentben jöhet!

Pár hónapja eldöntöttem, hogy megnézem: ha egy ötletet, egy AI ügynököt és egy hétvégét összezárunk egy szobában, mi jön ki belőle. Spoiler: nem lett belőle unikornis, de egy éles, futó, pénzt (még) nem hozó webalkalmazás igen. És közben kiderült néhány dolog arról, mennyit ér ma egy ötlet, ha kódolni nem szretnél, de főnököt játszani igen. Így neveld a Claude Code-odat I.

A sztori eleje: tetőfedés, mert pont erre futottunk rá

Családilag éppen azzal szembesültünk, hogy a házunk tetejét előbb-utóbb meg kell csinálni, és fogalmunk sem volt, mennyi az annyi. Nem azért, mert lusták vagyunk kiszámolni, hanem mert a piac tele van "kérjen ajánlatot" gombokkal, és egyetlen árat sem mond ki senki, amíg nem adtad meg a telefonszámodat egy ismeretlen cégnek. Gondoltam, ez egy jó kis frusztráció — pont annyira konkrét probléma, hogy meg lehessen belőle csinálni valamit egy hétvége alatt.

Így született a mivelszamolj.hu: egy kalkulátor, ami simán kiszámolja, mennyibe kerülhet egy tetőcsere, anélkül, hogy bárkinek bármit megadnál. Aztán persze, mint minden ilyen projektnél, egy kalkulátorból lett négy, majd öt (tetőfelújítás, azbesztmentesítés, salétromos fal szigetelés, kerítésépítés, és egy hiteltörlesztő-kalkulátor, mert miért is ne).

A kísérlet igazi tárgya nem a tető volt

Az igazi kérdés, amire választ akartam: mennyire tud egy ember + AI-ügynök kiváltani egy egész fejlesztői csapatot?

A válasz: eléggé. A teljes stack (Bun + ElysiaJS + PostgreSQL + Drizzle + HTMX, ha ez valakinek mond valamit) egy ülésben állt fel, docker-compose-ból egy paranccsal indul a teljes dev környezet, és az admin felületen keresztül tudok akár leadeket, kalkulátorokat, analitikát kezelni. Mindezt anélkül, hogy egyetlen sort is magam írtam volna le — cserébe jókat dumiztunk piaci stratégiáról, kulcsszavakról és SERP-ekről, termék designról, üzleti modellekről, user funelekről ésatöbbi.

A piac, amibe pont nem kellett volna belemenni

Közben kiderült, hogy a lakásfelújítás-lead piacon már ott ücsörög pár nagy, régóta élő szereplő (joszaki, qjob, tudjukki, daibau és társaik), akik évek óta építik a domainjüket és a backlinkjeiket. Egy nulla organikus forgalmú, egyszereplős projekttel frontálisan versenyezni velük körülbelül annyira jó ötlet, mint egy villával gereblyézni.

Ezért lett egy komoly pivot a projektben: a "kivitelezőket kerítünk a leadhez" rész szüneteltetve, és a fókusz átment tiszta SEO/tartalom-oldalra — minél több hasznos, ingyenes kalkulátorral minél több embert behozni, és onnantól eldönteni, mi legyen belőle. Ez az a pont, ahol most állunk: öt kalkulátor, pár landing page (pl. előtörlesztés megéri-e, penészes fal), és egy csomó ötlet arról, hogyan lehetne ebből forgalmat, majd esetleg bevételt csinálni anélkül, hogy telefonszámot kérnénk bárkitől a puszta számolgatásért.

Tovább

Nem állítom, hogy ez lesz a következő unikornis — de ha valakit érdekel, mennyire reális ma az egyszemélyes, AI-vezérelt termékfejlesztés, vagy épp tetőfelújítás előtt áll és szeretne egy számot kapni anélkül, hogy beadná a derekát egy call centernek — nézzen be: mivelszamolj.hu.

Ha van visszajelzés, hiba, vagy épp saját AI-startup sztori — szóljatok kommentben, mert ebből még akár folytatás is lehet.

Schrödinger macskájának példázata közismert: amíg ki nem nyitjuk a dobozt, nem derül ki, hogy a macska él-e vagy meghalt. A történet a kétállapotú kvantumrendszerek (azaz qubitek) paradox működését illusztrálja, makroszkopikussá nagyítja a kvantumjelenséget*. Amíg el nem végzünk egy mérést, addig egy rendszer a két állapot valamiféle keverékében van, a mérés hatására azonban beugrik a két állapot egyikébe. De milyen állapotban van a kvantummacska, amíg nem nyitjuk ki a dobozt? Ez a kérdés, amint az állapotnak a mérés hatására bekövetkező összeomlása is, fizikai-filozófiai értelemben megoldatlan probléma, azonban a jelenség modellezésére használt matematikai képet nem is olyan nehéz megérteni. Ez a Hopf-fibrálás, mely egy négydimenziós mintázat háromdimenziós vetülete.

Azzal kapcsolatban, hogy hogyan jutottam a kriptobányászattól a gilisztakomposztáláson keresztül ahhoz az internet ökológiai hatásai miatt aggódó webfejlesztőhöz, aki ma vagyok, tudom, még tartozom egy poszttal, és hogy a WC-s játékkal most akkor végül is mi van, hát az is megér egy misét, először azonban azokról a mocskos kis bájtokról kellene váltanunk pár szót...

Az úgy volt, hogy Linda a diplomamunkáját az IT szektor környezeti hatásainak szentelve, egy interaktív kampányt készített a téma megismerésére. Hogy hány fölösleges e-mail kell egy bolygó romba döntéséhez, vagy hogy a rendes évenkénti új iPhone hogyan tart országokat rabszolgaságban, ilyenek. Kit érdekel, mondhatnánk, sőt mondjuk is, de úgy tűnik, egyre nehezebb szőnyeg alá söpörni a gazdasági-politikai rendszereink problematikáját, hogy tudniillik hajlamos szétfeszíteni, felszámolni a saját kereteit, azaz az ökoszisztémát. Ami meglepő lehet, hogy a permanens technológiai forradalommal kevert macskás mém-tenger, a világinternet úgymond, nem hogy egyenes vonalon mutat kifele a válságból, hanem éppen hogy az éllovasa ennek a fenntarthatatlan és önpusztító iramnak, amelyet az emberiség diktál.

Indie és Linda arcot kap! Valamint kiderül az is, mivel töltjük a szabadidőnket a blogolás helyett...

Tina Törvény és a Falcon Heavy nem bírnak magukkal! Szerencsére. Míg utóbbi a légkör illetva a technológia határait készül szétfeszíteni, Tina barátnénk blogunk tátongó csendjével jár el hasonló módon, beszámolandó a várható fejleményekről... Savior of the Universe!

Majd 7 hónappal ezelőtt – szinte napra pontosan legutóbbi bejegyzésem születésekor hagyta el a kilövőállást A NASA InSight nevű szondája, hogy aztán a mai napon várható izgalmak közepette küldetése következő fázisába lépjen. Elhihetitek, nem a drámai hatás véget szünetelt a posztírás, de ha már így alakult, a szonda Marsi landolását már nem akartam kihagyni, mint lehetőséget a mindnyájunkat egyaránt sújtó crawfordtalansággal való leszámolásra! Ha csak ez nem indietlenség... Marsra szállunk, lényegalényeg!

Engedjétek meg, hogy prezentáljam nektek Kozma Andrea, festőművész nézhető projektjét! A Reaction Paintings nevű munka nem csak a különböző elemeket és vegyületeket, de az agytevékenységet is katalizálja, a nagyban mutatott színes-hangos kémiai reakciók ugyanis kiváló hangulatfokozóként hozzák azt, amit egy pszichedelikus utazástól várhatunk. Kísérletező művészet, komolyan véve...

Mértéktelenül intelligens csapatunk ismét új szerzővel bővül! Agy Spencer barátunk egy igazi, rendes, békebeli nerd. A 80-as években született a magyar felföldön, és volt már etológus, hacker, és deszkás. Fogadjátok szeretettel első írását, melyben az IQ tesztek milyenségét és főleg milyen nemségét tárja elénk! A szó innentől az övé.

Ha azt hittétek volna, hogy pont a jó öreg Indie Crawford fog kimaradni a kripto-őrületből, és nem pakolja tele a szobát ventilátorokkal, kábelekkel és bikaerős videokártyákkal, hát nem is tévedhettetek volna nagyobbat. Bányanapló következik, első kézből, csak erős idegzetűeknek!

Régóta tartozom már magamnak és nektek is ezzel a poszttal... A science-fiction soha nem látott népszerűségnek örvend, a fantasy-val karöltve mondhatni, hogy meghatározzák a korszakot. A sci-fi a szingularitás felé való rohanás az újabb és újabb technológiai forradalmak kísérőjelensége és ösztönzője egyszerre. Asimov, Lem, Arthur C. Clarke, Philip K. Dick, Ray Bradbury, Frank Herbert, Douglas Adams... A sort jó hosszan lehetne folytatni és mára már azoknak is ismerősen csenghetnek a nevek, akiket koránt sem hoznak lázba a Robotika Törvényei, vagy a Végső Válasz*, illetve akiknek gőzük sincs, hogy kell kiejteni (nem hogy leírni) azt, hogy Kwisatz Haderach. Egy fénykardot manapság talán már bárki meg tud különböztetni egy térhajtóműtől, mégis meglepve, sőt már-már felbőszülve tapasztalom, hogy még a sci-fi iránt amúgy érdeklődő ismerőseim körében is milyen kevéssé ismert a magyar klasszikus, Zsoldos Péter neve.

Csak a jövő maradt: programozási nyelvekről szóló sorozatom lassan kiteljesedik... Az ezoterikus programnyelvekről két posztra is futotta, írtam továbbá azokról, melyeket tanuláshoz ajánlhatok jó szívvel kezdők számára. Most néhány olyan nyelvet szedtem csokorba, melyekben a programozás jövőjét, de nem egy esetben a jelenét illetően is komoly potenciált látok, illetve amelyekről úgy gondolom, érdemes ismerkedni velük. 8 programnyelvet számláló jelenlegi listám koránt sem teljes, és merőben szubjektív is, de talán mégis nyújt némi rálátást a jelent és a közeljövőt illető trendekre.

Több szempontból is rendhagyó poszt következik. Egyrészt – és azt hiszem ez sokatok megelégedésére szolgál majd – nem kell szembesüljetek a grafomániámmal az alábbiakban, ugyanis ez a bejegyzés főleg képekből fog állni.

élet te kibaszott
norton commander
hogy hozom elő
a menüt

Aki hozzám hasonlóan több évtizedes, érzelmektől sem mentes kapcsolatot ápol a Microsoft termékeivel, különös tekintettel a cég zászlóshajóit jelentő operációs rendszerekre, az nyilván kevés tartozékot hiányol annyira a DOS-os időkből, mint a Lotus autóverseny Norton Commander nevezetű csodát, vagyis az epikus DOS-os fájlkezelő rendszert. A jó hír az, hogy a kék paneleket ma sem kell nélkülözzük... Sőt!

Eltelt némi idő, mióta utoljára űrkutatással és/vagy Mars-utazással kapcsolatban írtam, és persze történt azóta egy s más a témában, illetve fontos mérföldkövek tornyosulnak előttünk a következő hónapokban is. Kiemelnék hát néhány fejleményt, olyanokat, melyek döntően befolyásolhatják az emberi Marsraszállás mikéntjét és mikorját.

A programozási paradigmák, a szoftverfejlesztés misztikus tanai közé tartoznak. Akár a mágia különböző formái, ezek is más-más megközelítéseit jelentik a számítógépek kódolásának. Bár elég jól dokumentált, komoly irodalommal bíró fogalmakról van szó, pontos definíciókról mégsem beszélhetünk, ahogy teljes elkülönülésük, vagy precíz hierarchiába való rendezésük is álom csupán. Mégis, ahogy a fantázia-világok mágusai, úgy a programozóból mérnökké váló tanoncok sem kerülhetik meg a programnyelvek mögött megbúvó, már-már a filozófia, de legalábbis a matematika húrjait pengető különböző aspektusok tanulmányozását. Lehet ugyan valaki élelmes tűzvarázsló webfejlesztő, mindenre elszánt boszorkánymester rendszergazda, vagy netán etikus paplovag hacker, csak a mélyebb tanok megértésével válhat valaki teljes értékű játékossá, esetleg mesterré a szoftverfejlesztésben.

Nem túlzok, ha hazánk egy, a számítástechnikán túlmutató kultúrkincseként írom le a korszakot, melyről a független filmes, Matusik Szilárd legújabb alkotása megemlékezik. A Vakondok sorozat negyedik, Végigjátszás alcímet viselő tagja nem csak, hogy méltó a szintén fontos, és izgalmas témákkal foglalkozó előző részekhez, de bátran nevezhetjük a legkiforrottabbnak is mind közül. Nem filmkritikát szeretnék azonban írni, helyette röviden vázolnám a filmben kibontott, a számítógép-ipar, a játékok, valamint a magyar történelem kataklizmáinak találkozásából következő eseményeket.

Informatikai karrierem során kettő, a programozáshoz meglehetősen lazán kapcsolódó, viszont okkal népszerű kérdéskörrel találkozom napi rendszerességgel. Az egyik a „mitől lassú a gépem?” felütésű, a másik pedig, a „hogyan válasszak laptopot” típusú. Az utóbbit próbálom tömören szakszerűen megválaszolni az alábbiakban.

Most, hogy így vagy úgy, de a budapesti olimpia budapesti olimpiáról való népszavazás ötlete lekerülni látszik a napirendről, itt az idő, hogy előhozakodjak saját, alternatív javaslatommal: Olimpiai játékokat, de videójátékokat!

Meghitt kis családunk gyarapodásnak indult! Itt vagyok ugye bár én, Indie Crawford szabadúszó webfejlesztő, wannabe játékprogramozó és önjelölt marsonauta. Meglehetősen a háttérbe húzódva ugyan, de a létfontosságú szerkesztői feladatokat illetve grafikai teendőket ellátó Design Linda is nagy erőkkel van jelen, sőt hogy a Velvet ketrecnek is hagyjunk valamit, bevallhatom Lindára ezen túl, úgy is tekintek, mint múzsámra és bölcs tanácsadómra. Az első örömhír azonban ebben a posztban, egy újabb csodabogár színre lépése: a jog ismerőjének, az igazság védelmezőjének, a paragrafusok felkent bajnokának, vagyis Tina Törvénynek az első bejegyzése következik alább, egy praktikus újdonságról, ami nagyban megkönnyítheti az online ügyintézést itthon. A szó innentől az övé.

Női programozó princípium sorozatom trilógiává magasztosul a következőkben, hiszen Grace Hopper ellentengernagy, vagy ahogy emlegetni szokták, Amazing Grace* természetesen nem maradhat ki egy ilyen szériából.

Az ünnepek nagy dírrel-dúrral elvonultak, a mínuszok besunnyogtak, mindeközben pedig szépen, csendben egy évessé vált a blog. Bizony, tavaly ilyen tájban vallottam először a programozó lét setét romantikájáról, majd pár napra rá bemutattam azt a gép-csodát is ami az első lökést adta nekem e pályán. A többi pedig már úgymond történelem...

Van úgy, hogy nem jön össze minden ajándék időre. Hiába az ideges rohangálás a habzó szájjal a vásárlási lista különböző elemeit kergető ünnepi tömegben, a nyomás napról napra egyre nő, de hiába az utánajárás, a hipster mintás derékmelegítők meg a LEGO-ból építhető Halálcsillagok hada, mégsem lelünk megfelelő kacatra, amivel játékmániás/sorozatfüggő/mérnök-informatikus szeretteinknek kedveskedhetünk. Pánikra semmi ok, Indie – ez én volnék – segít ahol tud! Összeszedtem három olyan ajándék ötletet, melyek még most, az ünnep finisében is beszerezhetők, és melyekkel nagy eséllyel nem lövünk félre. Ellenkezőleg, a hozzánk kedves személy vélhetően azzal a vigyorral fogadja majd kedvességünket, amiből az ember azonnal érzi, hogy beletrafált, nem puszta udvariasságról van szó. Ehhez nem is kell olyan sok, mutatom!

[A teljes, eredeti tartalom és az extrák megtekintéséhez kattints ide]

Úgy esett, hogy hű segítőmmel és társammal a bugok elleni harcban valamint a blog arculatának megteremtőjével, Design Lindával utunk Berlinbe vezetett. Utazásunk indokai pofátlanul mentesek voltak az informatikától, de a dolgok persze gyökeres fordulatot vettek, amint értesültem a Videojáték Múzeum Számítógépes Játék Múzeum létezéséről, melyet valami külünös oknál fogva errefelé Computerspiele Museum-nak hívnak. Azonnal aktivizáltam Lindát, aki történetesen a nagyvárosi tájékozódás fekete öves mestere, és órákon belül a jeles intézmény kapuja előtt álltunk.

Az ezoterikus programnyelveken már túl vagyunk, ezúttal pedig egy valamivel praktikusabb válogatással állok elétek. Magyar és nemzetközi programozó fórumokon egyaránt visszatérő kérdés, hogy melyik programozási nyelvvel érdemes a szoftverfejlesztés rögös útjára lépni. Szeretnék bemutatni néhányat a legnépszerűbb, legelterjedtebb programnyelvek közül, kiemelt figyelmet fordítva olyan szempontoknak, melyek különösen vonzóvá tehetnek egy adott nyelvet a kezdők számára. Próbálom meglelni a gyakorlati alkalmazhatóság és az eredményes tanulás optimumát a programkód előállításának tudományterületén művészeti ágán.

A nagyközönség régóta várta már a beígért terveket Mars-utazás ügyben, a SpaceX-vezér pedig nem szokta ambíciózus elképzelések nélkül hagyni híveit, vagy úgy általában az emberiséget. Musk a múlt héten Mexikóban végre részletesen elénk tárta a Mars kolonizálásnak mikéntjére vonatkozó SpaceX-es elképzeléseket, legalábbis ami az oda- és visszajutást illeti, de Musk szerint amúgy is ez a kulcsa az egésznek, a többi majd jön magától. Illetve nem egészen magától, mint inkább tőlünk. Szerinte az emberi felfedező szellemnek és mérnöki géniusznak kell csupán utat törni a bolygóközi térben. Úgy néz ki, Musk komolyan a fejébe vette, hogy ő lesz az újkor vadnyugatának „vasútépítője”, akinek az a dolga, hogy elérhető áron biztosítsa a tömegek számára a Marshoz, vagy akár a Naprendszer más égitestjeihez való hozzáférést. A megközelítés ravasz, a tervek impozánsak.

A tervezettnél hosszabbra sikerült nyári szünidő után ezennel hivatalosan is megnyitom az új szezont a blogon! Annyi minden történt a nyáron velem és a világban is, hogy alaptalannak éreznék kiemelni csupán egyetlen dolgot, ehelyett inkább egy laza, önkényes gyűjtésre gondoltam. Sort kerítek némi élménybeszámolóra, többek közt programozós könyv és társasjáték tematikában, és persze a fontosabb űr hírek sem maradhatnak el, ezen felül a nyár új számítógépes játék üdvöskéjéről is igen tömören, de szót fogok ejteni.

A sorozat előző részei
Halál, Orgazmus, Gravitáció...
Csavaros DNS-szálak magasan az égen

Gergő, azonkívül, hogy matematikából doktorál az ELTE-n, óraadó ott illetve a BME-n, valamint a Matemorfózis ismeretterjesztő előadások szülőatyja, a (halál;orgazmus) zenekar énekes-dalszerzője, no meg a Tűfokán elnevezésű nógrádi minifesztivál egyik szervezője is egyben.

A Gergő által a (halál;orgazmus) zenekar számára írt elképesztő szövegek jelentős része – előképzettségének lenyomataként – tudományos vonatkozásokkal bír. Szerzőjük az egyes számokat kivesézve fog átrepíteni minket a tudomány-filozófia elektromos kisülésektől zajos légterén, miközben a számok születésébe és a zenekar életébe is intim betekintést nyerhetünk.

A (halál;orgazmus) megalakulása után intenzív dalszerzésbe kezdtünk. A próbákat délelőttönként tartottuk a csavargyárban az Erzsébet királyné útján, ahol a zuglói punkok próbatermei voltak. Olyan volt, mintha dolgozni járnánk, késni nem illett, komoly munka folyt. Egy hónap alatt készen lettek a későbbi Coitus lemez dalai. A zenekarnév nehezen ment.

Csankival a régi zenekarunk a Szuicid Gombócok volt, azóta ő játszott a Francis Begbieben meg a Jolanában meg a Romániában: ezek után hogyan legyünk kreatívak a névadásban? Manna Abc volt az első ötlet, mert ott vettük a reggelit a próbák előtt, aztán egy-két hétig Moderátornak gondoltuk magunkat, és a Béla is felmerült, mint lehetséges zenekarnév. Írtam is róla egy dalt.

A végleges név egy Sajnosbatár koncerten született meg a szentendrei ElevenKertben. Ferdi és Laci nagy örömmel ugráltak oda hozzám, hogy megvan a név, és olyan boldogok voltak, hogy erre nem lehetett nemet mondani. Arra persze nem emlékeznek, hogy melykük találta ki. "Tegyük zárójelbe és válasszuk el pontosvesszővel," – mondták – "hogy olyan legyen, mintha koordináták lennének." Ezzel akartak imponálni nekem, hogy legyen benne egy kis matematika. Számomra nem ezt jelenti a matematika, amint az az alábbiakból is ki fog derülni – dehát olyan boldogak voltak, hogy kitalálták a tutit.

Gergő, azonkívül, hogy matematikából doktorál az ELTE-n, óraadó ott és a BME-n, valamint a Matemorfózis ismeretterjesztő előadások atyja, a (halál;orgazmus) zenekar énekes-dalszerzője, illetve a Tűfokán elnevezésű nógrádi minifesztivál egyik szervezője is egyben.

A Gergő által a (halál;orgazmus) zenekar számára írt elképesztő szövegek jelentős része – előképzettségének lenyomataként – tudományos vonatkozásokkal bír. Szerzőjük az egyes számokat kivesézve fog átrepíteni minket a tudomány-filozófia elektromos kisülésektől zajos légterén, miközben a számok születésébe és a zenekar életébe is intim betekintést nyerhetünk. (Előzmények: Halál, Orgazmus, Gravitáció...)

Fehér fényt eszik és színeket szarik a hipp-hipp-hopp hippigeneráció.

A '80-as, '90-es években született generációk, bár nagyra törő céloktól eltelve és komoly múltbéli eredményekből merítkezve tekinthettek föl a csillagokra a világűr emberek általi meghódításáról álmodva, mégis egy ideig úgy tűnt, az exponenciális fejlődés csupán ígéret marad. A science-fictionök és a lelkes tudósok kánonja szirénénekké változott, azt gondoltuk nem hogy nekünk, de a gyerekeinek, sőt talán az unokáinknak sem adatik majd meg a Földünkön kívül létező világok közelebbről való megismerése. Holdraszállás, Nemzetközi Űrállomás, műholdak armadái, űrszondák tucatjai ide vagy oda, mégis az volt az érzésünk, hogy ami az emberi űrutazást illeti, egy helyben toporgunk, vagy legalábbis orbitális pályán keringünk. Azonban egy új generáció, egy újfajta hozzáállás, és persze a tudományos-technológiai fejlődés sokszor csöndes, de rendíthetetlenül zajló munkája úgy látszik, mégis olyan kritikus tömeggé álltak össze, amely kibillenthet minket e holtpontról.

Nehéz, de inkább lehetetlen elfogultság nélkül szólni minden szövegszerkesztők ősatyjáról, a programozók kultikus kedvencéről, a digitális világ fölkent papjai által hatalmas becsben tartott vi editorról, illetve modern kori klónjáról a Vimről.

Gergőt azonkívül, hogy matematikából doktorál az ELTE-n, illetve óraadó ott és a BME-n, valamint a Matemorfózis ismeretterjesztő előadások szülőatyja, onnan ismerheti még a nagyközönség, hogy a (halál;orgazmus) zenekar dalszerző-énekese, illetve a Tűfokán elnevezésű nógrádi minifesztivál egyik szervezője is egyben. Mint olyan valaki, aki nálam kiműveltebb tudományos téren, jó alanynak tűnt egy beszélgetéshez, melyben közérthető formában feszegetjük, milyen jelentőséggel is bír az Einstein által prognosztizált gravitációs hullámok nemrégiben történt megfigyelése. Persze először is arról kérdeztem, hogy mik is ezek a hullámok tulajdonképpen...

Ez az interjú egy rendhagyó sorozat rendhagyó kezdete is egyben. A rockzene és a tudomány határán mozogva ugyanis másféle hullámokat is meglovagolni szándékozunk a közeljövőben. A Gergő által a (halál;orgazmus) zenekar számára írt elképesztő szövegek jelentős része – Gergő előképzettségének lenyomataként – tudományos vonatkozásokkal bír. Gergő az egyes számokat kivesézve fog átrepíteni minket a tudomány-filozófia elektromos kisülésektől zajos légterén, miközben a számok születésébe, és a zenekar életébe is intim betekintést nyerhetünk. Régóta dédelgetett valami hasonlót az énekes, én pedig hangos és humoros művészetük tisztelőjeként, illetve a tudományok iránti elkötelezettségemből kifolyólag is nagy örömmel adok teret neki itt, remélve, hogy nem marad önkielégületlen a szerelmünk!

A legtöbb programozási nyelvet azzal a céllal hívják életre, hogy valamilyen szempontból, valamilyen új környezetben, vagy valamilyen egyéb új technológia fényében jobb, szebb, hatékonyabb, megbízhatóbb, kényelmesebb fejlesztőeszközzé váljon.

Nem így az ezoterikus programnyelveket! Ezeket inkább azért hozzák létre, hogy mások legyenek…