Schrödinger macskájának példázata közismert: amíg ki nem nyitjuk a dobozt, nem derül ki, hogy a macska él-e vagy meghalt. A történet a kétállapotú kvantumrendszerek (azaz qubitek) paradox működését illusztrálja, makroszkopikussá nagyítja a kvantumjelenséget*. Amíg el nem végzünk egy mérést, addig egy rendszer a két állapot valamiféle keverékében van, a mérés hatására azonban beugrik a két állapot egyikébe. De milyen állapotban van a kvantummacska, amíg nem nyitjuk ki a dobozt? Ez a kérdés, amint az állapotnak a mérés hatására bekövetkező összeomlása is, fizikai-filozófiai értelemben megoldatlan probléma, azonban a jelenség modellezésére használt matematikai képet nem is olyan nehéz megérteni. Ez a Hopf-fibrálás, mely egy négydimenziós mintázat háromdimenziós vetülete.
Azzal kapcsolatban, hogy hogyan jutottam a kriptobányászattól a gilisztakomposztáláson keresztül ahhoz az internet ökológiai hatásai miatt aggódó webfejlesztőhöz, aki ma vagyok, tudom, még tartozom egy poszttal, és hogy a WC-s játékkal most akkor végül is mi van, hát az is megér egy misét, először azonban azokról a mocskos kis bájtokról kellene váltanunk pár szót...
Az úgy volt, hogy Linda a diplomamunkáját az IT szektor környezeti hatásainak szentelve, egy interaktív kampányt készített a téma megismerésére. Hogy hány fölösleges e-mail kell egy bolygó romba döntéséhez, vagy hogy a rendes évenkénti új iPhone hogyan tart országokat rabszolgaságban, ilyenek. Kit érdekel, mondhatnánk, sőt mondjuk is, de úgy tűnik, egyre nehezebb szőnyeg alá söpörni a gazdasági-politikai rendszereink problematikáját, hogy tudniillik hajlamos szétfeszíteni, felszámolni a saját kereteit, azaz az ökoszisztémát. Ami meglepő lehet, hogy a permanens technológiai forradalommal kevert macskás mém-tenger, a világinternet úgymond, nem hogy egyenes vonalon mutat kifele a válságból, hanem éppen hogy az éllovasa ennek a fenntarthatatlan és önpusztító iramnak, amelyet az emberiség diktál.
Tina Törvény és a Falcon Heavy nem bírnak magukkal! Szerencsére. Míg utóbbi a légkör illetva a technológia határait készül szétfeszíteni, Tina barátnénk blogunk tátongó csendjével jár el hasonló módon, beszámolandó a várható fejleményekről... Savior of the Universe!
Majd 7 hónappal ezelőtt – szinte napra pontosan legutóbbi bejegyzésem születésekor hagyta el a kilövőállást A NASA InSight nevű szondája, hogy aztán a mai napon várható izgalmak közepette küldetése következő fázisába lépjen. Elhihetitek, nem a drámai hatás véget szünetelt a posztírás, de ha már így alakult, a szonda Marsi landolását már nem akartam kihagyni, mint lehetőséget a mindnyájunkat egyaránt sújtó crawfordtalansággal való leszámolásra! Ha csak ez nem indietlenség... Marsra szállunk, lényegalényeg!
Engedjétek meg, hogy prezentáljam nektek Kozma Andrea, festőművésznézhető projektjét! A Reaction Paintings nevű munka nem csak a különböző elemeket és vegyületeket, de az agytevékenységet is katalizálja, a nagyban mutatott színes-hangos kémiai reakciók ugyanis kiváló hangulatfokozóként hozzák azt, amit egy pszichedelikus utazástól várhatunk. Kísérletező művészet, komolyan véve...
Mértéktelenül intelligens csapatunk ismét új szerzővel bővül! Agy Spencer barátunk egy igazi, rendes, békebeli nerd. A 80-as években született a magyar felföldön, és volt már etológus, hacker, és deszkás. Fogadjátok szeretettel első írását, melyben az IQ tesztek milyenségét és főleg milyen nemségét tárja elénk! A szó innentől az övé.
Ha azt hittétek volna, hogy pont a jó öreg Indie Crawford fog kimaradni a kripto-őrületből, és nem pakolja tele a szobát ventilátorokkal, kábelekkel és bikaerős videokártyákkal, hát nem is tévedhettetek volna nagyobbat. Bányanapló következik, első kézből, csak erős idegzetűeknek!
Mint arról korábban már beszámoltam, a SpaceX úttörő modelje a Falcon Heavy (avagy a Súlyos Sólyom) végre beérni látszik. Olyannyira, hogy a mai napon meg is próbálkoznak űrbe bocsátani azt, sőt mind a három egymáshoz csatolt Falcon 9 rakétával igyekeznek majd végrehajtani a gazdaságos újrahasznosításhoz nélkülözhetetlen Földre való visszaérkezés bravúrját!
Űrbe megy a kocsi!
Ez a modell már akár a Marsra is szállíthat rakományt a jövőben, ezt szemléltetendő pedig a SpaceX-vezér Elon Musk, hűen önmagához, ma a saját tűzpiros Tesláját próbálja majd meg olyan Föld körüli pályára állítani, melynek legtávolabbi pontja már a Mars pályáját is keresztezi.
Musk maga sem jósolt föltétlen sikert az első teszt-küldetésnek, de néhány millióan azért drukkolunk neki, és vele együtt az emberiség bolygó-kolonizációs reményeinek is...
Kövesd az eseményeket velünk, és persze Muskkal itt az Indie Crawford blogon!
Régóta tartozom már magamnak és nektek is ezzel a poszttal... A science-fiction soha nem látott népszerűségnek örvend, a fantasy-val karöltve mondhatni, hogy meghatározzák a korszakot. A sci-fi a szingularitás felé való rohanás az újabb és újabb technológiai forradalmak kísérőjelensége és ösztönzője egyszerre. Asimov, Lem, Arthur C. Clarke, Philip K. Dick, Ray Bradbury, Frank Herbert, Douglas Adams... A sort jó hosszan lehetne folytatni és mára már azoknak is ismerősen csenghetnek a nevek, akiket koránt sem hoznak lázba a Robotika Törvényei, vagy a Végső Válasz*, illetve akiknek gőzük sincs, hogy kell kiejteni (nem hogy leírni) azt, hogy Kwisatz Haderach. Egy fénykardot manapság talán már bárki meg tud különböztetni egy térhajtóműtől, mégis meglepve, sőt már-már felbőszülve tapasztalom, hogy még a sci-fi iránt amúgy érdeklődő ismerőseim körében is milyen kevéssé ismert a magyar klasszikus, Zsoldos Péter neve.
Csak a jövő maradt: programozási nyelvekről szóló sorozatom lassan kiteljesedik... Az ezoterikus programnyelvekről két posztra is futotta, írtam továbbá azokról, melyeket tanuláshoz ajánlhatok jó szívvel kezdők számára. Most néhány olyan nyelvet szedtem csokorba, melyekben a programozás jövőjét, de nem egy esetben a jelenét illetően is komoly potenciált látok, illetve amelyekről úgy gondolom, érdemes ismerkedni velük. 8 programnyelvet számláló jelenlegi listám koránt sem teljes, és merőben szubjektív is, de talán mégis nyújt némi rálátást a jelent és a közeljövőt illető trendekre.
Több szempontból is rendhagyó poszt következik. Egyrészt – és azt hiszem ez sokatok megelégedésére szolgál majd – nem kell szembesüljetek a grafomániámmal az alábbiakban, ugyanis ez a bejegyzés főleg képekből fog állni.
élet te kibaszott norton commander hogy hozom elő a menüt
Aki hozzám hasonlóan több évtizedes, érzelmektől sem mentes kapcsolatot ápol a Microsoft termékeivel, különös tekintettel a cég zászlóshajóit jelentő operációs rendszerekre, az nyilván kevés tartozékot hiányol annyira a DOS-os időkből, mint a Lotus autóversenyNorton Commander nevezetű csodát, vagyis az epikus DOS-os fájlkezelő rendszert. A jó hír az, hogy a kék paneleket ma sem kell nélkülözzük... Sőt!
Eltelt némi idő, mióta utoljára űrkutatással és/vagy Mars-utazással kapcsolatban írtam, és persze történt azóta egy s más a témában, illetve fontos mérföldkövek tornyosulnak előttünk a következő hónapokban is. Kiemelnék hát néhány fejleményt, olyanokat, melyek döntően befolyásolhatják az emberi Marsraszállás mikéntjét és mikorját.
A programozási paradigmák, a szoftverfejlesztés misztikus tanai közé tartoznak. Akár a mágia különböző formái, ezek is más-más megközelítéseit jelentik a számítógépek kódolásának. Bár elég jól dokumentált, komoly irodalommal bíró fogalmakról van szó, pontos definíciókról mégsem beszélhetünk, ahogy teljes elkülönülésük, vagy precíz hierarchiába való rendezésük is álom csupán. Mégis, ahogy a fantázia-világok mágusai, úgy a programozóból mérnökké váló tanoncok sem kerülhetik meg a programnyelvek mögött megbúvó, már-már a filozófia, de legalábbis a matematika húrjait pengető különböző aspektusok tanulmányozását. Lehet ugyan valaki élelmes tűzvarázsló webfejlesztő, mindenre elszánt boszorkánymester rendszergazda, vagy netán etikus paplovag hacker, csak a mélyebb tanok megértésével válhat valaki teljes értékű játékossá, esetleg mesterré a szoftverfejlesztésben.
Nem túlzok, ha hazánk egy, a számítástechnikán túlmutató kultúrkincseként írom le a korszakot, melyről a független filmes, Matusik Szilárd legújabb alkotása megemlékezik. A Vakondok sorozat negyedik, Végigjátszás alcímet viselő tagja nem csak, hogy méltó a szintén fontos, és izgalmas témákkal foglalkozó előző részekhez, de bátran nevezhetjük a legkiforrottabbnak is mind közül. Nem filmkritikát szeretnék azonban írni, helyette röviden vázolnám a filmben kibontott, a számítógép-ipar, a játékok, valamint a magyar történelem kataklizmáinak találkozásából következő eseményeket.
Informatikai karrierem során kettő, a programozáshoz meglehetősen lazán kapcsolódó, viszont okkal népszerű kérdéskörrel találkozom napi rendszerességgel. Az egyik a „mitől lassú a gépem?” felütésű, a másik pedig, a „hogyan válasszak laptopot” típusú. Az utóbbit próbálom tömören szakszerűen megválaszolni az alábbiakban.
Most, hogy így vagy úgy, de a budapesti olimpia budapesti olimpiáról való népszavazás ötlete lekerülni látszik a napirendről, itt az idő, hogy előhozakodjak saját, alternatív javaslatommal: Olimpiai játékokat, de videójátékokat!
Meghitt kis családunk gyarapodásnak indult! Itt vagyok ugye bár én, Indie Crawford szabadúszó webfejlesztő, wannabe játékprogramozó és önjelölt marsonauta. Meglehetősen a háttérbe húzódva ugyan, de a létfontosságú szerkesztői feladatokat illetve grafikai teendőket ellátó Design Linda is nagy erőkkel van jelen, sőt hogy a Velvet ketrecnek is hagyjunk valamit, bevallhatom Lindára ezen túl, úgy is tekintek, mint múzsámra és bölcs tanácsadómra. Az első örömhír azonban ebben a posztban, egy újabb csodabogár színre lépése: a jog ismerőjének, az igazság védelmezőjének, a paragrafusok felkent bajnokának, vagyis Tina Törvénynek az első bejegyzése következik alább, egy praktikus újdonságról, ami nagyban megkönnyítheti az online ügyintézést itthon. A szó innentől az övé.
Női programozó princípium sorozatom trilógiává magasztosul a következőkben, hiszen Grace Hopper ellentengernagy, vagy ahogy emlegetni szokták, Amazing Grace* természetesen nem maradhat ki egy ilyen szériából.
Az ünnepek nagy dírrel-dúrral elvonultak, a mínuszok besunnyogtak, mindeközben pedig szépen, csendben egy évessé vált a blog. Bizony, tavaly ilyen tájban vallottam először a programozó lét setét romantikájáról, majd pár napra rá bemutattam azt a gép-csodát is ami az első lökést adta nekem e pályán. A többi pedig már úgymond történelem...
Van úgy, hogy nem jön össze minden ajándék időre. Hiába az ideges rohangálás a habzó szájjal a vásárlási lista különböző elemeit kergető ünnepi tömegben, a nyomás napról napra egyre nő, de hiába az utánajárás, a hipster mintás derékmelegítők meg a LEGO-ból építhető Halálcsillagok hada, mégsem lelünk megfelelő kacatra, amivel játékmániás/sorozatfüggő/mérnök-informatikus szeretteinknek kedveskedhetünk. Pánikra semmi ok, Indie – ez én volnék – segít ahol tud! Összeszedtem három olyan ajándék ötletet, melyek még most, az ünnep finisében is beszerezhetők, és melyekkel nagy eséllyel nem lövünk félre. Ellenkezőleg, a hozzánk kedves személy vélhetően azzal a vigyorral fogadja majd kedvességünket, amiből az ember azonnal érzi, hogy beletrafált, nem puszta udvariasságról van szó. Ehhez nem is kell olyan sok, mutatom!
Úgy esett, hogy hű segítőmmel és társammal a bugok elleni harcban valamint a blog arculatának megteremtőjével, Design Lindával utunk Berlinbe vezetett. Utazásunk indokai pofátlanul mentesek voltak az informatikától, de a dolgok persze gyökeres fordulatot vettek, amint értesültem a Videojáték Múzeum Számítógépes Játék Múzeum létezéséről, melyet valami külünös oknál fogva errefelé Computerspiele Museum-nak hívnak. Azonnal aktivizáltam Lindát, aki történetesen a nagyvárosi tájékozódás fekete öves mestere, és órákon belül a jeles intézmény kapuja előtt álltunk.
Az ezoterikus programnyelveken mártúl vagyunk, ezúttal pedig egy valamivel praktikusabb válogatással állok elétek. Magyar és nemzetközi programozó fórumokon egyaránt visszatérő kérdés, hogy melyik programozási nyelvvel érdemes a szoftverfejlesztés rögös útjára lépni. Szeretnék bemutatni néhányat a legnépszerűbb, legelterjedtebb programnyelvek közül, kiemelt figyelmet fordítva olyan szempontoknak, melyek különösen vonzóvá tehetnek egy adott nyelvet a kezdők számára. Próbálom meglelni a gyakorlati alkalmazhatóság és az eredményes tanulás optimumát a programkód előállításának tudományterületén művészeti ágán.
A nagyközönség régóta várta már a beígért terveket Mars-utazás ügyben, a SpaceX-vezér pedig nem szokta ambíciózus elképzelések nélkül hagyni híveit, vagy úgy általában az emberiséget. Musk a múlt héten Mexikóban végre részletesen elénk tárta a Mars kolonizálásnak mikéntjére vonatkozó SpaceX-es elképzeléseket, legalábbis ami az oda- és visszajutást illeti, de Musk szerint amúgy is ez a kulcsa az egésznek, a többi majd jön magától. Illetve nem egészen magától, mint inkább tőlünk. Szerinte az emberi felfedező szellemnek és mérnöki géniusznak kell csupán utat törni a bolygóközi térben. Úgy néz ki, Musk komolyan a fejébe vette, hogy ő lesz az újkor vadnyugatának „vasútépítője”, akinek az a dolga, hogy elérhető áron biztosítsa a tömegek számára a Marshoz, vagy akár a Naprendszer más égitestjeihez való hozzáférést. A megközelítés ravasz, a tervek impozánsak.
A tervezettnél hosszabbra sikerült nyári szünidő után ezennel hivatalosan is megnyitom az új szezont a blogon! Annyi minden történt a nyáron velem és a világban is, hogy alaptalannak éreznék kiemelni csupán egyetlen dolgot, ehelyett inkább egy laza, önkényes gyűjtésre gondoltam. Sort kerítek némi élménybeszámolóra, többek közt programozós könyv és társasjáték tematikában, és persze a fontosabb űr hírek sem maradhatnak el, ezen felül a nyár új számítógépes játék üdvöskéjéről is igen tömören, de szót fogok ejteni.
jerrybomerwang munkája / artwork by jerryboomerwang
A Gergő által a (halál;orgazmus) zenekar számára írt elképesztő szövegek jelentős része – előképzettségének lenyomataként – tudományos vonatkozásokkal bír. Szerzőjük az egyes számokat kivesézve fog átrepíteni minket a tudomány-filozófia elektromos kisülésektől zajos légterén, miközben a számok születésébe és a zenekar életébe is intim betekintést nyerhetünk.
A (halál;orgazmus) megalakulása után intenzív dalszerzésbe kezdtünk. A próbákat délelőttönként tartottuk a csavargyárban az Erzsébet királyné útján, ahol a zuglói punkok próbatermei voltak. Olyan volt, mintha dolgozni járnánk, késni nem illett, komoly munka folyt. Egy hónap alatt készen lettek a későbbi Coitus lemez dalai. A zenekarnév nehezen ment.
Csankival a régi zenekarunk a Szuicid Gombócok volt, azóta ő játszott a Francis Begbieben meg a Jolanában meg a Romániában: ezek után hogyan legyünk kreatívak a névadásban? Manna Abc volt az első ötlet, mert ott vettük a reggelit a próbák előtt, aztán egy-két hétig Moderátornak gondoltuk magunkat, és a Béla is felmerült, mint lehetséges zenekarnév. Írtam is róla egy dalt.
A végleges név egy Sajnosbatár koncerten született meg a szentendrei ElevenKertben. Ferdi és Laci nagy örömmel ugráltak oda hozzám, hogy megvan a név, és olyan boldogok voltak, hogy erre nem lehetett nemet mondani. Arra persze nem emlékeznek, hogy melykük találta ki. "Tegyük zárójelbe és válasszuk el pontosvesszővel," – mondták – "hogy olyan legyen, mintha koordináták lennének." Ezzel akartak imponálni nekem, hogy legyen benne egy kis matematika. Számomra nem ezt jelenti a matematika, amint az az alábbiakból is ki fog derülni – dehát olyan boldogak voltak, hogy kitalálták a tutit.
A Gergő által a (halál;orgazmus) zenekar számára írt elképesztő szövegek jelentős része – előképzettségének lenyomataként – tudományos vonatkozásokkal bír. Szerzőjük az egyes számokat kivesézve fog átrepíteni minket a tudomány-filozófia elektromos kisülésektől zajos légterén, miközben a számok születésébe és a zenekar életébe is intim betekintést nyerhetünk. (Előzmények: Halál, Orgazmus, Gravitáció...)
Fehér fényt eszik és színeket szarik a hipp-hipp-hopp hippigeneráció.
A '80-as, '90-es években született generációk, bár nagyra törő céloktól eltelve és komoly múltbéli eredményekből merítkezve tekinthettek föl a csillagokra a világűr emberek általi meghódításáról álmodva, mégis egy ideig úgy tűnt, az exponenciális fejlődés csupán ígéret marad. A science-fictionök és a lelkes tudósok kánonja szirénénekké változott, azt gondoltuk nem hogy nekünk, de a gyerekeinek, sőt talán az unokáinknak sem adatik majd meg a Földünkön kívül létező világok közelebbről való megismerése. Holdraszállás, Nemzetközi Űrállomás, műholdak armadái, űrszondák tucatjai ide vagy oda, mégis az volt az érzésünk, hogy ami az emberi űrutazást illeti, egy helyben toporgunk, vagy legalábbis orbitális pályán keringünk. Azonban egy új generáció, egy újfajta hozzáállás, és persze a tudományos-technológiai fejlődés sokszor csöndes, de rendíthetetlenül zajló munkája úgy látszik, mégis olyan kritikus tömeggé álltak össze, amely kibillenthet minket e holtpontról.
Nehéz, de inkább lehetetlen elfogultság nélkül szólni minden szövegszerkesztők ősatyjáról, a programozók kultikus kedvencéről, a digitális világ fölkent papjai által hatalmas becsben tartott vi editorról, illetve modern kori klónjáról a Vimről.
Gergőt azonkívül, hogy matematikából doktorál az ELTE-n, illetve óraadó ott és a BME-n, valamint a Matemorfózis ismeretterjesztő előadások szülőatyja, onnan ismerheti még a nagyközönség, hogy a (halál;orgazmus) zenekar dalszerző-énekese, illetve a Tűfokán elnevezésű nógrádi minifesztivál egyik szervezője is egyben. Mint olyan valaki, aki nálam kiműveltebb tudományos téren, jó alanynak tűnt egy beszélgetéshez, melyben közérthető formában feszegetjük, milyen jelentőséggel is bír az Einstein által prognosztizált gravitációs hullámok nemrégiben történt megfigyelése. Persze először is arról kérdeztem, hogy mik is ezek a hullámok tulajdonképpen...
Ez az interjú egy rendhagyó sorozat rendhagyó kezdete is egyben. A rockzene és a tudomány határán mozogva ugyanis másféle hullámokat is meglovagolni szándékozunk a közeljövőben. A Gergő által a (halál;orgazmus) zenekar számára írt elképesztő szövegek jelentős része – Gergő előképzettségének lenyomataként – tudományos vonatkozásokkal bír. Gergő az egyes számokat kivesézve fog átrepíteni minket a tudomány-filozófia elektromos kisülésektől zajos légterén, miközben a számok születésébe, és a zenekar életébe is intim betekintést nyerhetünk. Régóta dédelgetett valami hasonlót az énekes, én pedig hangos és humoros művészetük tisztelőjeként, illetve a tudományok iránti elkötelezettségemből kifolyólag is nagy örömmel adok teret neki itt, remélve, hogy nem marad önkielégületlen a szerelmünk!
A legtöbb programozási nyelvet azzal a céllal hívják életre, hogy valamilyen szempontból, valamilyen új környezetben, vagy valamilyen egyéb új technológia fényében jobb, szebb, hatékonyabb, megbízhatóbb, kényelmesebb fejlesztőeszközzé váljon.
Blogom eddig rövid pályafutásásnak íve, ami a tematikát illeti, felrajzolható a programozás-űrkutatás-női princípium vonalon. Ez az ív pedig markánsan vezet minket tovább a nőhöz, akinekprogramozói tudása lehetőve tette a holdraszállást egy olyan korszakban, amely egyszerre tekinthető az űrhajózás és az informatika hőskorának is. Margaret Hamiltonnak hívták az illetőt.
Megtörtént, amire oly régóta várokunk! Gyönyörű új köntöst készítettünk a blognak, mely így már sokkal inkább harmonizál a tematikával és persze a személyiségemmel is... A blog fejlécéből facebook-cover verzió is készült, ezenkívül új faviconnal, indás és facebookos avatarral is gazdagabb lettem. Tipográfiailag és színekben is megújult pompában virítunk, remélem nektek is annyira tetszik, mint nekem, akinek vigyorogni támad kedvem, ha csak ránézek!
